Online exhibit

  1. Petőfi & Erdélyi

Petőfi Sándor és Erdélyi János a reformkor magyar irodalmának meghatározó alakjai. Nincs olyan magyar ember, aki ne ismerné Petőfi verseinek számos sorát és nincs olyan irodalommal foglalkozó személy, aki ne olvasta volna Erdélyi irodalomelméleti és kritikai írásait, ne ismerné népköltészeti gyűjtéseit. 

Petőfi a lánglelkű költő és forradalmár, Erdélyi a megfontolt teoretikus.

 

Erdélyi a népies irodalom megfogalmazója, Petőfi annak legfőbb képviselője. Ugyanazért munkálkodtak: hallatni akarták a NÉP hangját.

Petőfi és Erdélyi személyét, a népköltészet iránti elköteleződésüket mutatja be virtuális tárlatunk, különös figyelmet szentelve életük Bodrogközt és Ung-vidéket érintő mozzanatainak.

2. Előhívás / Emplotment

 

A kiállítás vezérelvét a materiális, illetve perszonális értelemben vett traumaforrások vizuális művészeti eszközrendszerekkel történő átdolgozása, performatív megjelenítésének újszerű elemzése adja. Azt vizsgáljuk, hogy az utóbbi két-három évtizedben hogyan változott meg a művész részvétele ezekben a folyamatokban, milyen új megközelítési módok és szempontok merültek fel a különböző művészeti gyakorlatokban. A kiállítást elsősorban platformként értelmezzük, amely nem traumatikus élmények és tragikus események ábrázolására törekvő műveket mutat be, hanem olyan alkotói folyamatokat helyez fókuszba, amelyek a művészetet a feldolgozás egyik lehetséges aktív eszközeként használják.
 
 

A művészet és a trauma összefüggéseinek vizsgálata sok évtizedes múltra tekint vissza, mely a traumakutatás térnyerésével csak erősödött. Az elmúlt két évtizedben azonban számos új módszer, aspektus került előtérbe. A traumakutatás különböző ágazataihoz, illetve a (Magyarországon elsősorban a holokauszthoz kapcsolódó) traumát művészeti szempontból vizsgáló kutatásokhoz jelentős szakirodalom és számtalan megközelítési módszer társul. A fenti okok miatt tudatosan törekedtünk arra, hogy a kiállítás kerülje a traumaforrások tematikus megközelítését, pszichológiai vagy művészetterápiás elbeszélésének elemzését, történelmi összefüggéseinek kibontását, így a holokauszthoz sem nyúlunk vissza. Mivel időben kifejezetten a közelmúltra fókuszálunk, a kiállítás elsősorban a művészeti gyakorlatok révén körvonalazódó állásfoglalások súlyát és szerepét emeli ki.

 

A kiállítás a trauma fogalmát átjárhatóvá teszi a rétegek közötti értelmezésben és intenzitások mértékében, hogy helyet kapjanak sokszor kevéssé látható, de mélyen gyökerező kérdések is. Ily módon néhány kevésbé magától értetődő traumaforrást is beemeltünk a kiállításba, a trauma hétköznapi aspektusait hangsúlyozva.

3. A mi Sándorunk – Petőfi az evangélikus oktatás útvesztőiben

A mi Sándorunk? Diákéveire minden bizonnyal igaz ez, hiszen Petőfi kapcsolata az evangélikus egyházzal leginkább családján és iskoláin keresztül ragadható meg. Ennek nyomán gyűjteményünk és néhány evangélikus egyházközség számos, alig ismert „Petőfi relikviát” őriz. Közülük is kiemelkedik első fennmaradt verskézirata, A hűtelenhez, amelyet a selmeci líceum irodalmi önképzőkörének „érdemkönyvébe” jegyzett le.
 
A mi Sándorunk korában éppen a múzeum épülete adott otthont a pesti evangélikus gimnáziumnak.
 
A mi Sándorunk konfirmációban részesült a szomszédos templom falai között, még ha a felnőtt Petőfi hitvalló evangélikusnak jóindulattal sem mondható.
 
A mi Sándorunk? A kisajátítás szándéka nélkül kiállításunk az ifjú Petőfit állítja tehát középpontba – azt a gyermeket és fiatalembert, aki néhol viszontagságos tanulmányokon, magánéleti megrázkódtatásokon keresztül jutott el odáig, hogy születése után kétszáz évvel is egyik legmeghatározóbb költöje legyen a magyar irodalomnak.
 
A mi Sándorunk nem lehet a mi Petőfink, hiszen iskolás éveiben még a Petrovics nevet viselte, és a mi Petőfink – akiről mintegy 2800 utcát neveztek el az országban, akinek a neve elsőként ugrik be a „mondj egy költőt!” kérésre, akinek verseit legtöbben tudják idézni, aki körül a legtöbb rétegű, legszínesebb kultusz épült, választott nemzetéé, mindnyájunké.

4. Pictorial Collective: Petőfi utcák népe

A születése óta eltelt két évszázadban divat volt azon töprengeni, mit gondolna ma Petőfi. Mi inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy ha most indulna vándorútjára, vajon mit látna:

 

HOGYAN ÉLNEK MA A MAGYAROK?

 

Petőfiről nevezték el a legtöbb utcát Magyarországon, ha egymás mellé tennénk mind a 2800-at, az Atlanti-óceánig is eljuthatnánk. A Pictorial Collective dokumentarista fotós kollektíva tíz tagja a Petőfi utcák 266 ezer lakóját fotózta az elmúlt másfél évben. A képeiken kirajzolódó, határon túlra is átnyúló képzeletbeli Petőfi utca a mai magyar társadalomról ad szubjektív látleletet.

 

Petőfi Sándor kultusza már a 19. században nagyra nőtt, az pedig szinte burleszkbe illő, ahogy az elmúlt kétszáz évben minden politikai rendszer magához próbálta hajlítani az aktualizált Petőfi-képet. A gyorsan nemzeti vátesszé emelt Petőfi iránt senki nem maradhatott közömbös, így az összes rezsim róla nevezett el rengeteg keze ügyébe kerülő művelődési házat, könyvtárat, laktanyát és utcát. A több hullámban futó közterület-átnevezési kampányok pedig elkerülték Petőfit, akiről például a keményvonalas sztálinista Rákosi-diktatúrában is tonnaszámra nevezték át az addig Habsburgokról elnevezett magyarországi utcákat. Persze nem a települések legfontosabb közterületeit, hiszen azokat a kommunizmushoz közvetlenül köthető embereknek és jelszavaknak tartogatták, ezért fotósaink is inkább a falvak és városok mellékutcáiban kutakodtak.

 

Az elmúlt két évszázadban rengeteget mozdult előre a világ és benne Magyarország is. Többet fejlődtünk a reformkor óta, mint az államalapítás óta addig eltelt 800 évben összesen. Persze volt honnan, Petőfi korában a társada-lom nagy része még írástudatlan zsellérekből állt. A Pictorial Collective mai fény-képeit elnézve azért mégis erősen kétséges, hogy „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”-e már, és Petőfi valószínűleg nem gondolná ma sem, hogy „megálljunk, mert itt van már a Kánaán”.

5. Érzelmek hullámhosszán – Petőfi Sándor költői világa és a romantika festészete Magyarországon (1820–1870)

A romantika a reformkor és az 1848-as polgári forradalmat követő évtizedek legfontosabb művészeti irányzata. Bár szülőhazája az irodalom volt, a 19. század folyamán hatott a zeneművészetre, az építészetre és hangsúlyozottan a képzőművészet valamennyi ágára. Ennek a színes művészi világnak a felvázolására, felelevenítésére, az országos tendenciák értelmezésére teszünk kísérletet a Dobó István Vármúzeumban őrzött festménygyűjteményből ihletett merítve, de a kiemelt magyarországi múzeumok és magángyűjtemények válogatott anyagára és korábbi kutatásokra építve az Érzelmek hullámhosszán – Petőfi Sándor költői világa és a romantika festészete Magyarországon (18201870) című, közel száz festményt felsorakoztató kiállításunkkal – amely lehetőséget teremt közös történelmünk megélésére is.

 

Európában a romantika kora a polgárosodás, az egyéni alkotói szabadság megszületésének, az önkifejezés igényének kezdeti időszaka volt, ahol kiemelt jelentőséget kapott a művész magánya, olykor a világból való menekülésvágya, de nyitott volt a társadalmi változások iránt is. A nálunk kissé megkésve jelentkező stílusirányzat egyik fő jellemzője a közélethez való szoros kötődés, egyfajta szellemi szabadságharcos attitűd. Művészeink nemcsak az önkifejezésre törekedtek, hanem különösen fontos szerepet tulajdonítottak a közvélemény formálásának, a nemzet emelkedésének. Ilyen történelmi közegben nőtt fel és lett tevőleges alakítója korának a kétszáz éve született Petőfi Sándor – kiállításunk ő rá is emlékezik.

6.  Hűséggel és bátorsággal – Janus Pannonius Múzeum

Fedezzük fel, milyen volt Pécs a reformkorban! A Janus Pannonius Múzeum új időszaki tárlata modern megközelítésben ad körképet a Petőfi korabeli kultúráról. A kiállítás jelmondata: “Egyközös jó van, miből egyenlőn jár mindenkinek.” időszaki tárlata

A látogatók a Janus Pannonius Múzeum gazdag írásos emlékgyűjteményén keresztül fedezhetik fel újra az európai és hazai reformkori sajátosságokat. A Hűséggel és bátorsággal című interaktív kiállítás első része a reformkorra fókuszál, történelemi változásokon keresztül mutatja be az Európában és hazánkban zajló folyamatokat, illetve Pécs városának szerepét, helyzetét a reformkori Magyarországon.

7.  Költőnek szült anyám!Petőfi Sándor szülőházának állandó kiállítása

 

Petőfi Sándor (1823–1849) szülőháza 1880 óta látogatható, az első magyar irodalmi emlékház, történelmi emlékhely. Az 1780-as években épült hagyományos alföldi parasztházat Petrovics István, a költő édesapja bérelte 1822–24 között.


A kiskőrösiek mindig szívükön viselték a ház sorsát, 1861-ben márványtáblával megjelölték, ugyanebben az évben elkészíttették a világ első köztéri Petőfi-szobrát, ami jelenleg is az udvaron áll. A házat 1864-ben hitelesítette a város Pesty Frigyes helynévtárának adatgyűjtő ívén.
Az 1890-es évektől kezdve folyamatosan gondozták a házat, az 1920-as években kiállítást rendeztek be az épületben, múzeumként 1951 óta működik.
A szülőháza nem lehet elfogultság nélkül belépni. A kis hajléknak különös atmoszférája van, az idelátogatók megérezhetnek, megtapasztalhatnak valami múltbéli, 19. századi kiskőrösi hangulatot.


A szülőház körül kialakított Petőfi-centrum látnivalói: Petőfi Műfordítóinak Szoborparkja, az életművet bemutató emlékmúzeum, a Petőfi ihlette kortárs alkotásokat összegyűjtő képzőművészeti látványtár, az interaktív János Vitéz Látogatóközpont, Magyarország egyetlen egész alakos Szendrey Júlia-szobra, valamint a házat felavató Jókai Mór író mellszobra.