Egyéb kategória Archívum - OKSZ

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

Kelemen Dániel — Sat, 03 Oct 2026 18:55:05 +0000

Major Eszter Anna | 2026.10.03.

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

Gondolatok az Országos Múzeumigazgatói Konferencia kapcsán

„A jövő megjóslásának legjobb módja, ha mi magunk találjuk ki.” A gondolat Alan Kay informatikustól való és megszívlelendő ebben a gyorsuló, változó, percről-percre más követelményektől, lehetőségektől és viszonyítási pontoktól harsány és színes világban, ahol nem árt okosnak, előrelátónak és önreflexívnek lenni – egyéni és kollektív szinten egyaránt. Az önállóság sem árt, valamint az a képesség, hogy mindezzel tudjunk mit kezdeni. Ez, lássuk be, a régóta ki-meg-elfosztottaknak nem magától értetődő. Tanulnunk kell tehát a szemkontaktust, a határozott énüzeneteket, de a jogot meghallgatni és meghallgattatni is. Csillogó szemmel, kihúzott derékkal, lelkes beszédekkel, egymást erősítő és vitát gerjesztő gondolatokkal, érvekkel, kérdésekkel. Leginkább kérdésekkel. Mert aki kérdez, nem tesz mást, mint sorsa elé áll. És az már csak egy lépésre van a kay-i víziótól.

E cikk írója legalábbis ezzel az izgatott várakozással vágott neki a MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK című Országos Múzeumigazgatói Konferenciának, melynek minden pillanata aláhúzta meggyőződését, hogy a múzeumok jövője nem pusztán alkalmazkodási kérdés, hanem intézményi döntések sorozata. Nem azt kell elsősorban tudnunk, milyen lesz a jövő múzeuma, hanem azt kell tudnunk, milyen múzeumot akarunk létrehozni abból a jövőből, melyet ma elképzelünk. A konferencia egyszerre volt érzelmektől fűtött, gondolatoktól gazdag, álláspontoktól színes, akarattól, lelkesedéstől eggyé kovácsoló – a két nap megható és fontos pillanata volt a szakmának, vélhetően még sokáig emlegetni fogjuk ezt a 2026. szeptember végi indiánnyári együttlétet a Duna szimbolikus kék szalagjának ölelésében.

A múzeumok jövője

Mi történik akkor, amikor egy intézmény, melynek elsődleges feladata sokáig a múlt megőrzése volt, egyszer csak elkezd a saját jövőjével foglalkozni? Talán ez az egyik legfontosabb kérdés, amit feltett az idei Országos Múzeumigazgatói Konferencia. A Múzeumi jövőképek – kihívások és lehetőségek című tanácskozás első napja a múzeumi struktúrák és szerepek átalakulására, a második pedig a mesterséges intelligenciára irányította a figyelmet. Első pillantásra két különböző téma – valójában azonban ugyanannak a problémának két metszete: hogyan tud egy múzeum úgy változni, fejlődni, hogy közben ne veszítse szem elől azt, ami miatt múzeum, és amit küldetése okán elsődleges feladatának tekint.

Mindez ma már nem pusztán szervezeti vagy technológiai kérdés: érinti az örökségvédelmet, a szakmai autonómiát, a múzeumvezetői felelősséget, a közösségekhez való viszonyt, Budapest és a vidék kulturális egyensúlyát, a határon túli magyar intézmények helyét és öndefinícióját, és végső soron azt is, hogy kinek a múzeuma a múzeum.

Integritás és függetlenség – szakmai párbeszéd – felelősség és bizakodás

Tarr Zoltán, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium minisztere üdvözlő beszédében köszönetet mondott a közgyűjteményi, múzeumi szakma képviselőinek, mely szakma sok mindenen ment keresztül az elmúlt időszakban: központosítás, összevonás, költöztetés, évekre bezárt kiállítások, megritkult gyűjtemények szegélyezték útját. Hangsúlyozta a szakmai integritás és függetlenség fontosságát – úgyis mint a Közgyűjteményi Központ felszámolását –, a finanszírozás kérdésének átfogalmazását, a valós feladatok vállalását, a vezetőválasztások transzparenciáját, mint a kulturális tárca jelen- és jövőbeni vállalásait, és külön kiemelte a nemzetközi jelenlét prioritását – a visegrádi négyek összefüggésében így átkeretezve a konferencia helyszínét.

Elemzések, értékelések, reflektálások, szakmai párbeszédek mentén végre elkezdődhet a közgyűjtemények helyzetének rendezése – többek között ezek voltak a fókuszpontjai dr. Török Róbert köszöntőjének. Az Országos Közgyűjtemények Szövetségének elnöke, az MNMKK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum főigazgatója hangsúlyozta: a felelősség kérdése, a múzeumvezetőket támogató modellek és a hiteles módszertan kialakítása kulcs lehet abban, hogy együttes eredmények születhessenek és viták alapján kialakuló, megerősödő közös álláspontok.

Tarr Zoltán, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium minisztere
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

Az eseményt támogató Magyar Pénzmúzeum és Látogatóközpont ügyvezető igazgatója, Hergár Eszter után szabadon: a felelősség és bizakodás időszakába léptünk. Felelősség, úgymint a gyorsan változó környezetben megtalálnunk szükséges a saját utunkat, és bizakodás, úgymint a múlt tudásából kiindulva, a jelenben találni válaszokat, és azokból tovább építkezni.

Az ilyesféle önreflexív gondolatok fontos útjelzők lehetnek mindannyiunk számára, mert a múzeum már nem ugyanaz az intézmény, ami néhány évtizede volt. Hagyományos képe meglehetősen stabil volt: gyűjt, megőriz, kutat, rendszerez, értelmez és kiállít – a tudás egyik legitim őrzője, melynek szakemberei eldöntik, mi kerül be a gyűjteményébe, mi válik kiállíthatóvá, milyen történetet mesélünk el róla, és milyen formában adjuk át azt a látogatónak.

Ez a modell azonban az elmúlt évtizedekben fokozatosan megváltozott és változik a mai napig, annak függvényében, mennyire mélyül el a tudás kollektív történeteinkről, miként válunk mind érzékenyebbé időpillanatok, sorsfonalak, megélt és meg nem dolgozott krízisek iránt, hogyan válik tapasztalásunk egyre árnyaltabbá és rétegzettebbé, és milyen minőségben tanulunk meg mind virálisabban és okosabban élni a szó, a nyelv, az ész, a felelős gondolkodás adta szabadságunkkal.

Nem a társadalomról, hanem a társadalommal

Az ICOM 2022-ben elfogadott új múzeumdefiníciója már nem pusztán a gyűjtést, a megőrzést, a kutatást és a bemutatást emeli ki, hanem múzeumot a társadalom szolgálatában álló, nyitott, hozzáférhető és inkluzív intézményként határozza meg, mely a közösségek részvételével működik, és a tudásmegosztás mellett a reflexió, a sokféleség és a fenntarthatóság terét is jelenti.

Ez nem egyszerű terminológiai változás. Azt jelenti, hogy a múzeum szerepének meghatározásában a gyűjtemény mellé odakerült a társadalom, és ezzel együtt megjelent egy súlyos kérdés is: ha a múzeum nemcsak a társadalomról beszél, hanem a társadalommal együtt kíván gondolkodni, akkor hogyan változik meg a szakember szerepe, és az miként árnyalja az intézményi narratívát, a gyűjteményezési gyakorlatot.

A muzeológus továbbra is a tudás birtokosa, őrzője és értelmezője, de immár nem feltétlenül az egyetlen hang. Ez a részvételi muzeológia egyik legfontosabb felismerése: a közönség nem a folyamat végén jelenik meg, mint látogató, hanem bizonyos esetekben már a történet létrehozásában, a tárgyak értelmezésében, a kiállítás alakításában is részt vesz.

Nemzetközi példák sora mutatja ezt az irányt. A House of European History például participatív projektekkel von be fiatalokat és korábban kevésbé megszólított közösségeket a történeti narratívák alakításába, a Museums Worcestershire egyik új galériája pedig közösségi együttműködésben jött létre, a hely történetének közös újragondolásával.

A kérdés tehát ma már nem feltétlenül az, hogy hogyan tudjuk rávenni az embereket, hogy eljöjjenek a múzeumba, sokkal inkább az, hogy miként tudjuk úgy működtetni a múzeumot, hogy az emberek a sajátjuknak érezzék azt – különös tekintettel és súllyal egy olyan korszakban, ami a változás korszaka, a felelősségvállalásé, a visszatekintésé, a fel- és visszatanulásé, az odafigyelésé kifelé és befelé, mely kint és bent közösségi és egyéni szinten egyaránt értendő.

Változások ideje

A konferencia első napja A struktúraváltás kihívásai és lehetőségei narratíva mentén zajlott. Itt az ideje a változásnak címmel dr. Sári Zsolt, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium Közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkára az elmúlt hónapok és intézkedések mérlegét megvonva kiemelte: az új kulturális minisztérium a társadalmi párbeszédekben hisz, mely párbeszédek egyik legkülönlegesebbike az örökségvédelem és a közgyűjtemények egymásra találása lehet. A nemzeti identitásunkat támogató struktúrának pillére az alkotóművészet is, mint képzőművészet, design, kortárs iparművészet és fotóművészet. Célként és vállalásként fogalmazta meg a kultúra felszabadítását, a szakmai autonómiát, az átláthatóságot, a párbeszédet, a megbecsülést és a gyűjteményközpontúságot – mindezt országos és Kárpát-medencei centrumú struktúrával.

dr. Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum elnök-főigazgatója
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

Közgyűjteményi integráció és válságkezelés címmel dr. Zsigmond Gábor, az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum elnök-főigazgatója nehéz örökségek mentén mesélt a hamarosan felszámolásra kerülő Közgyűjteményezési Központ kapcsán krízisorvoslásról, egyéni és kollektív szintű feldolgozásról, integráció és dezintegráció tanulságos tapasztalatairól, vidéki múzeumi jogkörök visszajuttatásáról, a vissza- és megkapott önállóság nehezített pályájáról és az intézményi szétválasztás szükségességéről és súlyosbító körülményeiről. Érzékeny előadásában kihangosította továbbá, hogy a jövő múzeumai a társadalom diszkurzív terei lesznek, tágra nyitva az együttműködések kapuit – a New York-i MET irányában csakúgy, mint somlói falvak önkéntes közösségei felé.

Örökségvédelem és részvétel – a magyar múzeum fogalma

Örökségvédelem és részvétel: nem egymás ellenfelei. A változó múzeumi szerepfelfogásban különösen fontos helye van mindkettőnek. Könnyű abba a tévedésbe esni, hogy a nyitott, közösségi, részvételi múzeum valamiféle „kevésbé szakmai” múzeum. Mintha a közösségi bevonás szükségszerűen a szakmai szempontok feladását is jelentené. Pedig épp ellenkezőleg: a részvétel nem a szakértelem helyére lép, hanem új információforrásokat kapcsol a szakmai tudáshoz.

A tárgy önmagában nem beszél. A hozzá kapcsolódó történetek, emlékek, használati módok, családi és közösségi narratívák teszik kulturális örökséggé. Ez különösen fontos lehet a helyi múzeumok esetében. Egy vidéki gyűjtemény nem pusztán kisebb változata egy budapesti intézménynek: más a kapcsolata a közösséggel, más lehet gyűjteményének története, mások a finanszírozási és humánerőforrás-korlátai, és más lehet az a társadalmi felelősség is, melyet egy település kulturális emlékezetében betölt.

Éppen ezért a „magyar múzeum” fogalmát sem volna szerencsés egyetlen intézménytípusra leszűkíteni. Budapest, a vidéki városok, a kistelepülések és a határon túli magyar múzeumok nem ugyanannak a rendszernek ugyanazt a problémát megoldó pontjai. Mégis összeköti őket valami nagyon fontos: mindannyian saját közösségük emlékezetének, tárgyi és szellemi örökségének őrzői. A jövő múzeumi rendszerének ezért egyszerre kell képesnek lennie a különbségek felismerésére és a közös szakmai minimumok megteremtésére.

A múzeumok szabadságáról

Talán éppen ez lehet az egyik legfontosabb strukturális kérdés: hogyan lehet úgy integrálni, hogy közben ne homogenizáljunk? A múzeumi autonómia nem egyszerűen szervezeti kérdés. Az elmúlt hónapok magyar múzeumi diskurzusában különösen hangsúlyosan jelent meg az autonómia kérdése. Az elmúlt hónapokban ebben a közös munkában, feldolgozásban, proaktivitásban az ICOM Agóra munkacsoportja kétszázötven szakemberrel oroszlánrészét vitte el a kollektív intézményi megújulás felvázolásának és irányba állításának, de számos értékes hajtása megjelent az átkeretezés, a korrekció, az újragondolás sürgető vágyának is. Dr. Berényi Marianna A múzeumok szabadságáról című ötrészes sorozata például nem pusztán a fenntartói befolyás kérdését vizsgálta – a sorozat a fenntartói, piaci és belső intézményi viszonyok mellett a szólásszabadság, a figyelem és a múzeum saját működési ritmusának kérdéseit is felvetette.

Ez pedig különösen érdekes lehet a múzeumvezetői szerepkör árnyalása szempontjából. Mert egy múzeumigazgató ma már nem egyszerűen szakmai vezető: egyszerre kell értenie a gyűjteményhez, a munkatársakhoz, a fenntartóhoz, a közönséghez, a kommunikációhoz, a finanszírozáshoz, a jogi környezethez, a digitális térhez és egyre inkább a technológiai változásokhoz is, miközben az intézmény karakterét is meg kell őriznie. Talán ezért nem is az a legfontosabb kérdés, hogy milyen egy jó múzeumigazgató, hanem hogy milyen képességekre van szüksége annak, aki egy múzeumot ilyen napi szinten, mondhatni, óráról órára változó-fejlődő-gyorsuló környezetben vezet.

Intézményvezetői és intézményi megújulás

Az igazgatói szerepek átalakulása a struktúraváltások tükrében téma kapcsán dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója nem kisebb állítást tett, minthogy az elmúlt időszakban a múzeumok nem egyszer önkényes döntések, negligált testületek, mellőzött szakmai fórumok és viták méltatlan és toxikus helyszíneivé lettek. Hol tévesztettünk utat? Rendszerszintű a hiba? Vagy felkészületlenség áll mögötte? – tette fel a kérdést Cseri Miklós, és a közbeszéd, a közvélemény, a szerepvállalások villámgyors változásait is behozta a narratívába, mint folyton feltanulandó attitűdöt. A határozott vezetés definícióját keresve pedig többek között a szakmai párbeszédet, a tájékoztatást, a transzparenciát, a tervezhetőséget, a nyomon követést, az ellenőrzést, az irányítást és a bizalmat nevezte meg.

dr. Cseri Miklós, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

Közgyűjteményi integráció kritikus szemmel, az együttműködés nem azonos a centralizációval, nem visszarendeződés, hanem megújulás – ilyen és hasonló fókuszok mentén Változó struktúrák, közös horizontok – intézményi megújulás és szakmai jövőkép címmel Gerencsér Judit, az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár mb. főigazgatója tartott előadást. Előadása egyszerre volt kritika és értékmentés, visszatekintés és jövőképrajzolás, közös horizontok felvázolása, valamint egy nemzeti tudásinfrastruktúra víziója, hovatovább annak kihangosítása, hogy tapasztalatainkból tanulva dől el, végsősoron mivé válunk.

Házon belül, házon kívül, hazán belül, hazán kívül

Dr. Jékely Zsombor, az MNMKK Iparművészeti Múzeum mb. főigazgatója Az MNM Közgyűjteményi Központ káráról – és arról, amire helyette szükség volna című előadásának legfontosabb állítása talán az volt, hogy az Iparművészeti Múzeum elmúlt két évének idővonalán szinte csak hiátusok és részeredmények szerepelnek, az integráció előtt is méltatlan állapotban lévő múzeum számára a Közgyűjteményi Központ komoly válságot hozott, melyből kiemelni azt nagy munka lesz. A hogyan-ra a válasz, a főigazgató szerint csakúgy, mint más intézmények esetében is, egyértelműen az új alapokra helyezésben, az új Közgyűjteményi Törvényben, a Nemzeti Múzeumfejlesztési Programban, az integritás helyreállításában, az intézményi autonómia megfogalmazásában és visszaállításában keresendő.

Egy másik aspektusát hozta be a jövőképnek A magyar múzeumok újrapozicionálási lehetőségei a nemzetközi színtéren címmel Varga Benedek, az MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója, aki szerint a múzeumok számára – a nemzetközi kultúra színpadának szereplőiként – a kérdés az, hogy milyen történettel kívánnak szerepelni a világ intézményi mezőnyében, és a palettán lehetőség szerint előbb-utóbb az illusztrisak közé tartozni. Varga Benedek úgy véli, a kulturális emlékezet felülírásának lehetőségei ezen a ponton nagy szerepet kapnak, tematikai fókuszokkal, kitágított narratívával, valamint azzal az igénnyel, hogy identifikációnk ne gyengébb átirata legyen egy nagyobb, ismertebb nyugati történetnek, hanem ellenpólusa annak: valami, ami nem olyan, valami, ami nem az, valami, aminek más az eredettörténete – előbb regionális, majd kontinentális, végül transzkontinentális szinten.

Országos múzeumigazgatói konferencia
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

A vidéki múzeumok helyzetéről festett Korképet vagy kórképet? dr. Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója, mely pannó legfontosabb pillérei a megmaradási gondok, a szétforgácsoltság, a kijátszottság, a jövőtlenség, az átpolitizálódás voltak, miközben kiemelte: azokat a hasonlóságokat szükséges megkeresnünk, melyek összekötnek minket és melyeket erőforrásként élhetünk meg. Az előadó számos szakember kutatására támaszkodott akkor, amikor többek között azt mondta ki, hogy a nagyjából nyolcszáz hazai múzeumból hétszáz vidéken található, mégis az állami támogatás mindössze hét százalékát mondhatják ezek magukénak, pedig a nemzeti örökségvédelem és kulturális kincs egy és oszthatatlan és minden eleme támogatandó és védendő.

Különbségek és hasonlóságok mentén rajzolta meg a Helyzetképet a romániai magyar vonatkozású múzeumok struktúrájáról dr. Miklós Zoltán, a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, aki az erdélyi, székelyföldi magyar közgyűjtemények működését vázolta fel. Elemzésében a hálózatosodásról beszélt, csomópontokról, egy 2011 óta tartó folyamatról, közös történetekről, szimbólumokról, elfelejtett és visszahozandó kollektív gondolkodásról. És arról, hogy mi az, ami előre viszi ezeket az intézményeket, miért fontos az, amiként a gyűjteményeket értelmezzük, és hogy ezeket miként tekintjük a magyar kulturális örökség részeinek, hogyan meséljük el őket, miként építünk velük, általuk közösséget.

A magyar kulturális örökségről való gondolkodás nem áll meg az országhatárnál. A határon túli magyar múzeumok nem pusztán „magyar vonatkozású gyűjtemények” külföldön: saját társadalmi, intézményi és történeti környezetükben működnek, miközben a magyar kulturális örökség egy sajátos rétegét őrzik. Egy jövőorientált múzeumpolitikának ezért minden bizonnyal nem pusztán intézményeket, hanem kapcsolatokat, hálózatokat, szinergiákat is kellene építenie.

Változás, mint szerkezeti reform vagy kultúraváltás

A struktúraváltás önmagában még nem reform és önmagában még kevés. Lehet új szervezeti térképet rajzolni, intézményeket összevonni, feladatokat átcsoportosítani, új központokat létrehozni vagy megszüntetni – mindez azonban csupán akkor válik valódi intézményi megújulássá, ha a működés módja is megváltozik. A struktúra ugyanis nem feltétlenül változtatja meg a kultúrát.

Egy intézmény lehet szervezetileg teljesen új, miközben ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy kommunikál, ugyanúgy dönt, ugyanúgy viszonyul a közönségéhez vagy éppen dolgozóihoz, mint korábban. És fordítva is igaz: egy kisebb szervezeti változás is jelentős szemléletváltást indíthat el, ha megváltoztatja, újra keretezi a döntési kultúrát. Ezért különösen érdekes, hogy a konferencia résztvevői hogyan értelmezik a változást: szerkezeti reformként vagy működési kultúraváltásként – netán szembenézésként, másokkal, magunkkal, azzal, ami velünk történt, azzal, amit hagytunk megtörténni, vagy éppen azzal, amiről nem tudtunk, jóllehet érdemes vigyázni az áldozathibáztatással, akkor is, ha az áldozatok mi vagyunk.

Élő intézményeink

Na de kié a múzeum? A kérdés végül újra visszavezet az autonómiához. Ha a múzeum a társadalom szolgálatában áll, akkor nem lehet pusztán a fenntartóé –, de nem lehet kizárólag a szakmáé sem. És nem lehet a közönségé sem abban az értelemben, hogy kizárólag annak igénye határozza meg működését. A múzeum talán éppen azért különleges intézmény, mert különböző érdekek, tudások és időrétegek között közvetít – akár érzékeny médium, irizáló membrán, tér- és időpillanatok felkent révésze –, mindig újra definiálva magát, mindig átkeretezve, miről kérdez, hogyan, mennyit és miért. És legfőképp: kitől.

Egy múzeum lehetséges narratívái között a fenntartói szempontok, a szakmai közösség tudása, a gyűjtemény történeti felelőssége, a helyi közösség emlékezete és a látogatók jelenidejű kérdései egyszerre vannak jelen. A múzeumvezetés egyik legnehezebb feladata éppen ennek az egyensúlynak a megteremtése lehet, melynek során fontos állítás, hogy nem minden kompromisszum értékes, és nem minden konfliktus kerülendő. Egy élő intézményben bizonyos feszültségeknek helyük van – a kérdés az: e feszültségeket hogyan tudja a múzeum szakmai párbeszéddé alakítani.

Országos múzeumigazgatói konferencia
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

Az első nap panelbeszélgetései során dr. Kalla Zsuzsa, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium helyettes államtitkára, dr. Bereczki Ibolya, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum címzetes főigazgató-helyettese, dr. Berényi Marianna, a Néprajzi Múzeum kommunikációs főosztályvezetője, dr. Róka Enikő, az ELTE HTK, Művészettörténeti Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa és Varga Benedek, az MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatója a szakmai autonómiáról osztották meg tapasztalataikat és gondolataikat – többek között az ICOM Agóra autonómia munkacsoportjának fontos és megkerülhetetlen vizsgálatai kapcsán. Szó volt múlt feltárásról, személyes tapasztalatokról, vezetői karakterisztikáról, együttműködésről és mellbevágó módon anonimitásról, mint kollektív felfejtésünk zavarbaejtő és sokatmondó védekezési mechanizmusáról. Molnárné Aczél Eszter, az ICOM Magyarország elnöke, Dr. Rosta Szabolcs, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségének elnöke, dr. Tóth Arnold, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület ügyvezető elnöke, dr. Török Róbert, az Országos Közgyűjtemények Szövetségének elnöke, és Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója pedig demokratizálódásról, szakmai szervezetek támogató szerepéről, orientálódásról, szakmai párbeszédről, víziókról folytattak eszmecserét olyan kérdések mentén, mint hogy mi minden tud segíteni a kihívások átkeretezésében, hogyan lehet kikövezni az autonómiát, biztosítani az utánpótlást, mindezt egy olyan kulturális és gazdasági átmenetben, melyben talán kérdéseink sincsenek még, nemhogy válaszaink.

Ami csodálatos volt az egész nap folyamán, hogy nem egyszer teljesen hasonló narratívákat bontottak ki a szakemberek, hasonló fókusszal és hangnemben, bizonyítva ezzel, hogy létezik egy közös múzeumi karakterisztika, mondás, állítás, akarat. És ez bizony olyan erőforrás, melyre már lehet és kell is támaszkodni.

Az AI és a múzeum

Gondolhatnánk, hogy az első nap összes kérdése után a második nap egy egészen másik világba vitt bennünket A mesterséges intelligencián innen és túl címmel. Pedig nem. A mesterséges intelligencia kapcsán ugyanis pontosan ugyanazokat a kérdéseket tehetjük fel, csak másként, más nézőpontból, más hangsúllyal és más célból. Ki értelmez? Ki dönt? Kié a tudás? Kié az adat? Kié a történet? És mitől lesz valami hiteles?

A múzeumok számára az AI nem egyszerűen egy új kommunikációs eszköz. Hatással lehet a gyűjteménykezelésre, katalogizálásra, digitalizálásra, kutatásra, hozzáférésre, kiállításrendezésre, oktatásra és a látogatói élményre is. Az ICOM 2026 szeptemberében éppen ezért külön tematikus Museum International számot készít a mesterséges intelligenciáról; a felhívás a katalógusok automatizálásától és a nagy léptékű metaadat-feldolgozástól a generatív AI-on át a látogatói chatbotokig sorolja a lehetséges alkalmazásokat. Ugyanitt jelenik meg a torzítás, a szerzői jog, a történeti pontosság, a hozzáférhetőség és a szakmai felelősség kényes és már most számtalan platformon vitatott kérdése is.

Nem az a kérdés, használjuk-e?

Az ICOM és az UNESCO 2026-ban közös globális felmérést indított annak feltérképezésére, hogyan használják ténylegesen az intézmények az AI-t, azzal a céllal, hogy legyenek összehasonlítható tapasztalataink arról, mi, hogyan és miért működik a gyakorlatban. Vannak már működő példák körülöttünk: a Rijksmuseum például 2025-ben arról számolt be, hogy AI-t is használ online gyűjteményének hozzáférhetőbbé tételére, a Europeana EU4Culture platformja kifejezetten kulturális örökségi intézmények számára gyűjt olyan nyílt eszközöket, melyek például átírásra, képelemzésre, feliratozásra és metaadat-gazdagításra használhatók. A Smithsonian digitális gyűjteményeinek kutatásában pedig már korábban is alkalmaztak gépi tanulást arra, hogy hatalmas mennyiségű digitalizált anyagban olyan mintázatokat lehessen felismerni, melyek manuális feldolgozással nehezen vagy egyáltalán nem lennének áttekinthetők.

A közös ezekben az, hogy az AI nem a múzeumi szakember helyére kerül, hanem olyan mennyiségű adat és összefüggés feldolgozását teszi lehetővé, melyre egy ember egyedül nem lenne képes. A kérdés tehát nem feltétlenül az, hogy „használjunk-e AI-t”, hanem az, hogy mire használjuk, milyen adatból dolgozzon, ki ellenőrizze az eredményeit, és meddig maradjon meg alapvetésként az emberi döntés, mint horgonypont – lehetőleg mindvégig, sóhajtunk fel. A korábban említett Smithsonian megfogalmazása szerint az AI-nak fel kell erősítenie az emberi képességeket, nem pedig helyettesítenie azokat. Azonban a mesterséges intelligencia érthető módon felvet kérdéseket, elég csak egy néprajzi múzeum esetében arra gondolnunk, hogy milyen történetet generál? Hogyan rekonstruál egy helyzetet, egy időablakot? Miként kelt egy tárgyat életre és másol le egy viseletet? Hogyan idéz meg egy kultúrát, és végül, de talán legfontosabbként: akkor tulajdonképpen értelmez? És ha igen, hol és hogyan védhető szakmailag és kulturálisan a megvilágítása? Válasz nincs, vagy széttartó, sokféle – szkepszisből és lelkesedésből egyaránt táplálkozó, és a konferencia második napján mindkét attitűd képviseltette magát, és a két végpont között persze számtalan és számos meggyőződés, félelem, bizonyosság, jó és rossz tapasztalat jelent meg.

Fejlődés napról napra

A mesterséges intelligenciáról múzeumi közegben -A kísérletezétől az intézményi irányításig címmel dr. Verebics János jogász, egyetemi docens arra hívta fel a figyelmet, hogy másfél év alatt a mesterséges intelligencia intézményi kérdéssé vált, tanulófázisból most már beépült a rendszerbe, és immár a kérdés az, hogy digitális keretek között miként tudjuk a kulturális örökséget őrizni, szolgálni, ápolni és gazdagítani. Operatív mindennapok előtt állunk: fel kell ismernünk, mely MI képesség illeszthető be biztonságosan a múzeumi szektorba, és ebben az ICOM nemrég megfogalmazott etikai kódexe támpont lehet számunkra. Az AI mára megtalálta a maga szerepét a múzeumi munkában is: a gyűjteménykezelésben, a kutatásban, az állományvédelemben, a látogatói szolgálatban, az intézményi menedzsmentben – csakis szilárd etikai keretrendszerben értelmezve. Verebics János után szabadon: a mesterséges intelligencia nem kényszer: lehetőség, és nem játék: felelősség.

Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója A mesterséges intelligencia és a múzeumigazgató című szellemes és proaktív előadásában tizenkét pontban foglalta össze mindazon kérdéseket, problémákat, félelmeket és víziókat, melyek minden közgyűjteményi vezető számára útmutatásként, gondolatébresztőként szolgálhatnak. Ezekben szólt többek között egy kívánatos országos kutatásról, szólt a kétféleként telő időről – az AI fejlődése tekintetében száguldó, a múzeumi szabályozás tekintetében lassabb, megfontoltabb időről -, szólt szabadságról, hitelességről és kötelezettségről, felkészültségről, és szólt arról, hogy az AI a múzeumi dolgozóknak köszönhetően is létezhet, és ez nem lehet fordítva: a horgonypontnak mindig és szükségszerűen az emberi oldalon kell maradnia. A humoros illusztrációkkal kísért előadás summázata talán az lehetne, éljünk vele, használjuk, ismerjük meg, de közben ne feledjük: semmilyen esetben nem helyettesítheti a mesterséges intelligencia a természeteset.

Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

Nagy Magdolna, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum mb. főigazgató-helyettese Múzeumi AI fordulat vagy kivárás? címmel egy különleges képzés tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel. Az intézmény 2024 óta foglalkozik AI képzéssel, nem szűnő kutatással az iránt, hogy hol és mire használható a mesterséges intelligencia. Az állandóan fejlődő kurzus óriási érdeklődésre tartott és tart számot: vizsgafeladatokkal, feladatorientált felépítéssel és folyamatban lévő vagy éppen sikeres megvalósításokkal. A résztvevők gyakorlati és vizsgamunkái azt mutatták, hogy az MI használata az élményfokozás és az ismeretátadás terén a legkézenfekvőbb, de a kommunikáció, az állományvédelem, az akadálymentesítés, a rendezvényszervezés, a tartalomgyártás, az asszisztencia, mint lehetséges MI faktor is szerepelt a vizsgamunkákban. Egyéni szinten már ott a fordulat, intézményi szinten még a kivárás fázisában vagyunk, de, ahogyan Nagy Magdolna fogalmazott: az AI-tól nem félni kell, hanem megismerni.

Felismerés, gyűjteménykezelés, kutatási asszisztencia, műtárgyvizsgálat, kurátori munka támogatása vagy helyettesítése – ezek az AI területei egy művészeti múzeumban – a téma kapcsán Készmann József, a Ludwig Múzeum főosztályvezetője Chat-tanj rá! A gépi reprezentáció, mint új ismeretelméleti objektum a művészettörténetben címmel osztotta meg gondolatait a résztvevőkkel. Mint mondta, egy teljesen eltérő reprezentációs modell jelenik meg a múzeumi gyakorlatban, mely hatással van a korábbi nézőpontunkra, a számos nemzetközi példa közül kiemelve a JARVIS beszélgető interface-t, ami nem lehetetlen, hogy éppolyan kényelmes dialógust kínálhat számunkra, mint a – ma már váteszi előképnek tekinthető – 2001 Űrodüsszeiában maga HAL. Nyelvi generálás, kutatómunka, összehasonlítás, kortársias jelenségértelmezés és kiegészítés – a matematikát, fizikát és csillagászatot is könnyűléptekkel a narratívába emelő előadás egyik lényegi pontja az volt, hogy a mesterséges intelligenciának elvitathatatlan szerepe és jövője van a múzeumokban, természetesen csakis emberi felügyelettel.

Mit érdemes és miért érdemes?

Nem feltétlenül kell minden múzeumnak saját mesterségesintelligencia-szakértőt alkalmaznia, de szüksége lehet olyan belső tudásra, mely képes feltenni a megfelelő kérdéseket: milyen adatból dolgozik a rendszer? Milyen hiányok vannak az adatban? Milyen előítéleteket örökölhet? Hogyan jelöljük, ha egy tartalom AI segítségével készült? Ki vállalja a felelősséget? Mi történik a feltöltött adatokkal? És kié az eredmény?

Az Európai Unió kulturális örökségi adatstratégiája szintén arra helyezi a hangsúlyt, hogy a kulturális örökségi adatok hozzáférhetőbbé és újrahasznosíthatóbbá váljanak, miközben az intézményeknek meg kell őrizniük a kontrollt afelett, hogy miként férnek hozzá és hogyan használják fel ezeket az adatokat. Vagyis az AI-korszak múzeuma – ha van ilyen – nem feltétlenül az, amelyik a legtöbb mesterséges intelligenciát használja, hanem az, amelyik tudja, hol és miért érdemes használnia.

Paradigmaváltás előtt állunk

A mesterséges intelligenciával kapcsolatos panelbeszélgetésen Petőcz Tamás, az AiGency Budapest alapítója, art director, AI filmkészítő mellett dr. György Árpád Hunor, a Heonlab Stúdió vezető tervezője, dr. Kónya Béla, a Szépművészeti Múzeum – Országos Restaurálási és Raktározási Központ igazgatója, valamint Gulyás András, a Jász Múzeum igazgatója vett részt. Az eszmecsere során arról beszéltek a szakemberek, hogy mennyire van jelen a mindennapjainkban az AI használata, miért helytelen leszűkíteni a felhasználói gondolkodásban a mesterséges intelligenciát a Chat GPT-re, és hogyan lehet a AI-t felelősen alkalmazni oktatási, muzeológiai, gyűjteménykezelési, adatelemzési és művészeti tekintetben. Az etikus műkődési folyamatokban döntéskezelés, műtárgyfelvételek esetén felügyelettel történő összerendezés, a jövő alkotóit illetően etikus használatra történő felkészítés, forráskezelés, kritikai attitűdre nevelés. Alkotó és alkotás tekintetében különválasztás, zárt rendszerű programoknál létrehozás és utánkövetés, művészi látásmódnál kreatív invenció, mintázatfelismerés. Ez mind és ennél még sokkal több lehetőségünk van proaktívan és jövőképspecifikusan használni az AI-t az intézményi gyakorlatban, a muzeológiában, történeteink elmesélésében, kollektív kultúrkincseink analizálásában, rendszerezésében.

Országos múzeumigazgatói konferencia
© Fotó: Jámbor Emese. 2026

Mint az a konferencián oly sokszor elhangzott: a technológia nem helyettesíti a múzeumi gondolkodást, és talán itt ér össze a két konferencianap, hajlik térbe az esemény gazdag narratívája egyetlen sorvezető mentén. A struktúraváltás és az AI első pillantásra távol áll egymástól, ám valójában mindkettő ugyanazt a kérdést kényszeríti ki: képes-e a múzeum tudatosan újra gondolni a saját működését?

Mert hiába lesz korszerű a technológia, ha a működési modell korszerűtlen. Hiába lesz mesterséges intelligenciával támogatott katalógus, ha közben a közösség nem érti, miért fontos számára a gyűjtemény. És hiába őrizzük tökéletesen a tárgyakat, ha közben nem tudjuk megfogalmazni, milyen történeteket hordoznak, és azok mit jelenthetnek számunkra.

A jövő múzeuma

A jövő múzeuma talán egy olyan intézmény lehet, mely képes egyszerre őrizni, értelmezni, megosztani és újraértelmezni. Lehet a struktúraváltást elszenvedni. Lehet az AI-tól tartani. De lehet minderre lehetőségként is tekinteni, melynek során a múzeum újra meghatározhatja saját helyét a társadalomban.

Ehhez azonban intézményi önismeretre van szükség. Arra a képességre, hogy egy múzeum meg tudja mondani: mi az, amiből nem enged, és mi az, amin változtatnia kell. Mit őriz meg? Mit enged közel? Kinek ad hangot? Milyen tudást tekint a sajátjának? És milyen tudást hajlandó beengedni kívülről?

A múzeum jövője így végső soron nem technológiai és nem is szervezeti kérdés, hanem bizalmi kérdés. Nevezetesen, hogy a társadalom bízik-e abban, hogy a múzeum hitelesen őrzi a múltat, a szakma bízik-e abban, hogy képes alakítani a saját jövőjét, a közösség bízik-e abban, hogy a múzeum nem helyette beszél, hanem vele együtt gondolkodik.

A konferencia záró gondolata is ezt summázta, Cseri Miklós azzal búcsúzott, vagy ha tetszik, nyitott meg egy új korszakot, hogy immár közös a szándék, hogy környezetünket újra gomboljuk, ahhoz pedig szükséges feltárni a problémákat, a közös történeteket, a kihívásokat és a triggerpontokat. hogy a magyar muzeológia krémje egymástól tanulva, egymásra odafigyelve lehetőséget teremtsen friss önidentifikációra, pozitív jövőképre, a múlt nehézségein szárba szökkent, reményteli és erőteljes holnapokra és holnaputánokra.

Jövőt tervezni

Az UNESCO 2026-os anyagában szerepel egy mondat, mely így hangzik magyarra fordítva: „A jövő elképzelése befolyásolja és alakítja a jelenről alkotott képünket.” Az UNESCO-s szerzők ezt az úgynevezett futures literacy, vagyis a jövőkkel való tudatos gondolkodás képességéhez kapcsolják, és a gondolat lényege, hogy az emberek nem egyszerűen reagálnak a jövőre, hanem az arról alkotott elképzeléseik már a jelenlegi döntéseiket is alakítják. Alan Kay után szabadon: a jövő múzeumának első és legfontosabb építőkockája az lehet, hogy milyen múzeumot akarunk létrehozni abból a jövőből, melyet ma elképzelünk. A kétnapos konferencia megható volt számos tekintetben – nem csak abból az aspektusból, hogy ennyi proaktív gondolat egyetlen teremben micsoda kollektív kincs kulturális mátrixunkban, hanem azért is, mert jó volt látni, ahogyan intézményvezetők csillogó szemekkel, kihúzott derékkal, lelkes beszédekkel, egymást erősítő és vitát gerjesztő gondolatokkal, érvekkel, kérdésekkel váltották egymást a színpadon, egyetlen és nem kisebb céllal, mint megtervezni és újraálmodni a jövőnket. Végre együtt. Végre időben. Végre.

A cikkben megjelenő gondolatok a szerző konferencián szerzett benyomásait és jegyzeteit tükrözik. Az előadásokból kiemelt részletek nagy része tartalmi, nem szó szerinti idézet.

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

Kelemen Dániel — Fri, 04 Sep 2026 20:38:23 +0000

[Szerző] | 2026.09.04.

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA
2026. SZEPTEMBER 29-30.
SILVANUS HOTEL
2025 VISEGRÁD, PANORÁMA UTCA 2.

Az idei tanácskozás középpontjában a múzeumok jövője szempontjából kulcsfontosságú kérdések állnak. Fontosnak tartjuk, hogy a kulturális politika új elveiről és gyakorlatáról képet kaphassunk, elengedhetetlen a jelenlegi helyzet elemzése, a szükséges szervezeti és szakmai struktúraváltások megvitatása, a múzeumi szerepkörök újraértékelése. Célunk, hogy reflektáljunk az elmúlt hónapokban a múzeumi szakmában folyt élénk vitákra és a megszületett javaslatokra is. Fontos kérdések, hogy a múzeumok miként tudnak élni a következő években a kulturális politika megváltozott gyakorlatából adódó lehetőségekkel, képesek-e megtartani és újraalakítani saját múzeumi közösségeiket?

A konferencia második napján jelenünk egyik nagy kihívását, a mesterséges intelligencia térhódítását és a múzeumi szektorra gyakorolt hatását tekintjük át, külön figyelmet fordítva a technológia nyújtotta lehetőségekre és a benne rejlő veszélyekre egyaránt. A tanácskozás programja az összegző előadások mellett lehetőséget teremt a hozzászólásokra, vitára, kerekasztal beszélgetésekre, villámbemutatókra, a széleskörű tapasztalatcserére is.

[Országos Múzeumigazgatói konferencia]
© 2025

Tervezett program
2026. szeptember 29.

9.00 – 9.55 Regisztráció

10.00 – 10.15 Köszöntők
Dr. Török Róbert elnök, Országos Közgyűjtemények Szövetsége,
Hergár Eszter ügyvezető igazgató, Pénzmúzeum

Tarr Zoltán miniszter, Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium

I. A struktúraváltás kihívásai és lehetőségei

10.20 – 10.50 Itt az ideje a változásnak. Víziótól a valóságig
Dr. Sári Zsolt, Közgyűjteményekért és örökségvédelemért felelős államtitkár, Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium

10.55 – 11.10 Hozzászólások

11.10 – 11.30 Szünet

11.35 – 11.55 Közgyűjteményi integráció és válságkezelés
Dr. Zsigmond Gábor, elnök-főigazgató, MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum

12.00 – 12.20 Változó struktúrák, közös horizontok – intézményi megújulás és szakmai jövőkép
Gerencsér Judit, mb. főigazgató, MNMKK Országos Széchényi Könyvtár

12.25 – 12.40 Az igazgatói szerepek átalakulása a struktúraváltások tükrében
Dr. Cseri Miklós, főigazgató, Szabadtéri Néprajzi Múzeum

12.45 – 13.25 I. Panelbeszélgetés
Moderátor: Dr. Cseri Miklós, főigazgató, Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Résztvevők: Dr. Kalla Zsuzsa, helyettes államtitkár, Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium,

dr. Bereczki Ibolya, címzetes főigazgató-helyettes, Szabadtéri Néprajzi Múzeum,

dr. Berényi Marianna, Néprajzi Múzeum,

dr. Róka Enikő, tudományos főmunkatárs, ELTE HTK, Művészettörténeti Kutatóintézet
Varga Benedek, főigazgató, MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeum

13.25 – 13.30 Csoportkép készítése a résztvevőkkel

13.30 –14.30 Ebéd és a szállások elfoglalása

14.40 – 15.00 Az MNM Közgyűjteményi Központ káráról – és arról, amire helyette szükség volna
Dr. Jékely Zsombor, mb. főigazgató, MNMKK Iparművészeti Múzeum

15.05 – 15.25 A magyar múzeumok újrapozícionálási lehetőségei a nemzetközi színtéren
Varga Benedek, főigazgató, MNMKK Semmelweis Orvostörténeti Múzeum

15.30 – 15.50 A vidéki múzeumok helyzetéről – Korkép vagy kórkép?
Dr. Horváth László múzeumigazgató, Damjanich János Múzeum

15.55 – 16.15 Helyzetkép a romániai magyar vonatkozású múzeumok struktúrájáról
Dr. Miklós Zoltán múzeumigazgató, Haáz Rezső Múzeum

16.15 – 16.25 Hozzászólások

16.30 –16.50 Szünet

16.55 – 17.35 II. Panelbeszélgetés
Moderátor: Dr. Babócsay Gergely, mb. főigazgató, MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum
Résztvevők: Molnárné Aczél Eszter, elnök, ICOM Magyarország,

dr. Rosta Szabolcs, elnök, Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége,

dr. Tóth Arnold ügyvezető elnök, Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület,

dr. Török Róbert, elnök, Országos Közgyűjtemények Szövetsége,

dr. Csapláros Andrea, múzeumigazgató, Savaria Múzeum

17.45 – 18.30 Az I. témához kapcsolódó villámbemutatók és reflexiók 6-6 percben

19.30 – Vacsora és baráti találkozó

18.45 – 19.45 A múzeumszakmai szervezetek vezetőinek találkozója

2026. szeptember 30.
9.00 – 9.25 Regisztráció
II. A mesterséges intelligencián innen és túl…

9.30 – 9.50 A kísérletezéstől az intézményi irányításig – a mesterséges intelligencia szerepváltozása a múzeumi és közgyűjteményi szférában
Dr. Verebics János, jogász, egyetemi docens

9.55 –10.15 A mesterséges intelligencia és a múzeumigazgató
Dr. Kemecsi Lajos főigazgató, Néprajzi Múzeum

10.20 –10.30 Múzeumi AI fordulat, vagy kivárás? Egy képzés tapasztalatai
Nagy Magdolna, mb. főigazgató-helyettes, Szabadtéri Néprajzi Múzeum

10.35 – 10.55 Chat-tanj rá! A gépi reprezentáció mint új ismeretelméleti objektum a művészettörténetben
Készmann József, főosztályvezető, Ludwig Múzeum

11.00 – 11.20 Szünet

11.25 – 12.05 III. Panelbeszélgetés
Moderátor: Dr. Török Róbert főigazgató, MNM KK Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum
Résztvevők: Petőcz Tamás, AI filmalkotó, art director – Etnokultúra,

György Árpád Hunor, vezető tervező Heonlab Stúdió,

Kónya Béla, Igazgató, Szépművészeti Múzeum – Országos Restaurálási és Raktározási Központ,

Gulyás András, múzeumigazgató, Jász Múzeum

12.10 – 13.15 A II. témához kapcsolódó villámbemutatók és reflexiók 6-6 percben

13.20 –13.30 Zárszó
Dr. Cseri Miklós főigazgató, Szabadtéri Néprajzi Múzeum

13.45 – Ebéd és hazautazás

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

Nagy múzeumok újra a startmezőn – avagy mi lesz veled, Közgyűjteményi Központ? – Interjú dr. Zsigmond Gáborral

Kelemen Dániel — Thu, 11 Jun 2026 10:16:00 +0000

Dr. Bereczki Ibolya | 2026. 06. 11.

Nagy múzeumok újra a startmezőn – avagy mi lesz veled, Közgyűjteményi Központ?

Interjú dr. Zsigmond Gáborral, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnök-főigazgatójával

Sokat emlegetjük 2024. július elseje óta a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központot. Miként jött létre, és most hol tart?

A számokban ez azt jelenti, hogy ez egy 33 milliárd forintos éves költségvetésű intézmény, 1750 közgyűjteményi kolléga dolgozik itt, több mint 100 helyszínen, amelyek műtárgyraktárak, kiállítóhelyek, régészeti helyszínek, régészeti parkok, a nemzeti könyvtár, országos múzeumok. A 100 fölötti számú ingatlanból több mint 40 a nyitvatartó múzeum és kiállítóhely. A számok alapján ez egy hihetetlenül nagy organizáció, talán a Gyűjteményegyetem[1] óta nem volt akkora közgyűjteményi szervezet idehaza, mint ez, amit menedzselni kellett volna. És valljuk be, mi ezt valójában válságmenedzseljük 2025 novembere óta. Én kényszerből lettem elnök, nem erre pályáztam, hanem 2024-ben főigazgatónak. Csakhogy év közben létrejött a Központ, melyet nem előzték meg szakmai konszenzusok. Ezért is tartom fontosnak, hogy legalább a szétbontására úgy kerüljön sor, hogy ebből magunk, de akár a későbbi döntéshozók számára is a megfelelő tanulságokat a szakmai oldalról levonhassuk. Ha innen nézzük, akkor akinek itt kultúrpolitikai, hatalmi ambíciója volt, az valószínűleg mást látott ebben, mint mi a szakma oldaláról.

[1] Országos Magyar Gyűjteményegyetem, 1922-ben Klebelsberg Kunó (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter hozta létre, 1932-tőt utóda Hóman Bálint volt, aki 1938-ban a gyűjteményegyetemet Magyar Nemzeti Múzeumnak nevezte át. Sóti Lajos 2022. https://mnm.hu/blog/2022-11-13/ezen-napon-szuletett-klebelsberg-kuno.

Dr. Zsigmond Gábor az Országos Közgyűjtemények Szövetsége elnökségi tagja, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, és egyben a MNM Közgyűjteményi Központ (MNMKK) elnöke. Két további múzeumszakmai szervezetünkben is dolgozik, az ICOM Magyarország elnökségi, a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület választmányi tagja.

A mostani feladatunk, hogy úgy bontsuk le, felelősséggel, hogy az 1750 itt dolgozó kolléga ebben ne sérüljön, a több mint negyven közgyűjtemény, ami ebben a rendszerben van – egy adószámmal, egy számlaszámmal –, az se károsodjon. Azokkal a kollégákkal, akikkel elvállaltuk ennek az átalakítását 2025 novemberében, ezt az első perctől fölvállaltuk, és a belső fórumokon világosan fogalmaztunk ebben, de a sajtó felé is. Novembertől egy vállalt dezintegrációt kezdtünk el, amivel megalapoztuk a teljes szétválását. Nemcsak a belső fórumokon, de éppen az OKSZ, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége valamennyi közgyűlésén beszéltünk erről, hogy ezt a rendszert értelmetlen fenntartani.

A Tudományegyetem valódi előkép volt, vagy csak valamire ráutalt az, aki kitalálta a Közgyűjteményi Központot?

Szerintem utólag utaltak csak rá. Az a furcsa, hogy nem tudjuk, miért hozták ezt létre, mi volt mögötte a gondolat. Én azt ambicionálom, ha már a válságkezelés a hálátlan szerepe jutott rám, akkor őszintén ki is kell beszéljük, mi volt ez, akármilyen szándékokkal hozták is létre. Főleg azt, hogy mennyire nem tudott valójában működőképes lenni.

Hogyan történik a működés jelenlegi biztosítása és a szétválás előkészítése?

November óta iszonyatosan nagy munkát tesz bele ebbe egy csapat. Számos intézményt ölel fel a Központ, ráadásul az ingatlanok, a kiállítóhelyek, a múzeumok és műtárgyraktárak java vidéken van. Egy ekkora szervezet korábbinál hatékonyabb működtetése mellett egyszerre kell megküzdenünk egy hálátlan hagyatékkal, mert egy szélsőséges centralizáció zajlott le, és novembertől ezt kezdtük el első körben feloldani, szétbontani azzal a szándékkal, hogy megalapozzuk a teljes szétválását, mert csak ennek van értelme, jó alternatívája nincsen. Nyilván végig lehet és kell gondolni, lehet ebben iterálni (lépésekben haladni), a fenntartóval is, mert ez egy fenntartói döntés, nem a mi intézményi hatáskörünk. Amit mi intézményi hatáskörben meg tudtunk tenni, az nyilván az, hogy a szélsőséges centralizáció után elkezdtük ennek a rendszernek a lebontását. De ennek a tanulságait ki kell mondani, és ezért is örülök annak, ha az ősszel az OKSZ visegrádi konferenciáján tudunk erről beszélni: számokkal, hitelesen, transzparensen végignézni a folyamatot.

Mostanra konszolidáltuk a költségvetést, a gazdálkodásunk feszes és fegyelmezett, a kiadási soraink rendben vannak, a bevételeink időarányosak. És mindeközben, hogy van egy hálátlan része, ami egy válságmenedzsment, azont túl a szakmai mutatóink is javulnak. Idén több kiállítást nyitottunk eddig, mint az egész tavalyi évben, több beszerzési eljárást folytattunk le, mint az egész tavalyi évben, és több jogi ügyet kezeltünk már most, pedig még az év felénél sem tartunk, tehát rengeteg a munka. Egyszerre kell kezelni azt a centralizált hagyatékot, ami itt van, másrészt egyszerre kell biztosítani ezek között a lehetetlen körülmények között az alapvető normális működést, ami önmagában nem könnyű. Harmadrészt elő kell készíteni a Központ megszűntetését és a kiválást, ami nagyon nagy felelősség. Gondoljunk csak bele, a leltározástól kezdve a bérgazdálkodásig, az összes funkcionális területnek a visszaépítéséig. Az, hogy ki mit vagyonkezel, a közbeszerzéseket, a beszerzési eljárásokat, a szerződéseket, mindent szét kell szálazni. Óriási vagyonelemekről, hatalmas számú szerződésről és eljárásról, bérkeretekről, informatikai rendszerekről beszélünk és még sorolhatnám sajnos hosszasan.

Milyen a helyzetkép a dezintegráció alatt és milyen lesz a szétválás után?

Nagyon nehéz szervezeti állapotban kellett átvenni a teljes intézményrendszert Azt sem szabad elfelejteni, hogy itt közben szakmai karrierutak törtek meg. Ezért is éreztem fontosnak 2025 végén azonnal többletjuttatást adni minden kollégának, 1750 embernek, akikkel együtt éltük át az integrációt és az azzal együtt érkezett – mondjuk úgy szokatlan – szervezeti kultúrát. De rögtön megszüntettük a felesleges központosított kommunikációt, leépítettük az elnöki kabinetet, nincs elnökhelyettes sem, a vidéki múzeumok visszakapták elvett jogköreiket, elindult a műszaki és üzemetetési feladatok visszatelepítése a központból a tagintézményekhez. És még nagyon sok ilyen feladat van hátra. Ezek a struktúra fokozatos lebontása mellett a költségvetés gyors stabilizálása miatt szükségesek voltak. Hatalmas szakmai felelősségünk van, ami azt jelenti, hogy egy hatalmas vargabetű után visszamegyünk a startmezőre, de attól még, például a Nemzeti Múzeumban az állandó kiállítás ugyanúgy régi marad. Csak pár évvel most megint elcsúszott, pedig mi ezt már elkezdtük. Mikor idejöttem, akkor egy hatvan fős munkacsoport kezdte el az állandó kiállítás felújítási terveit végiggondolni. Félek, hogy nem kapunk rá milliárdokat, de egy reális forgatókönyvben azért gondolkodtunk.

Ott van az Iparművészeti Múzeum felújítása, a Természettudományi Múzeumnak a rengeteg problémája, a költözésen túl is, valljuk be, az Országos Széchényi Könyvtárnak a Várban lévő ingatlanja, ami fölött ott függ Damoklész kardja, nem tudjuk, hány éve. Valójában itt minden intézménynek elég súlyos problémái vannak önmagában is. Ezeket az évtizedes problémákat a Közgyűjteményi Központ nyilván nem oldotta meg, és nem is tudná megoldani.

Reálisnak tekinthető a 2027. január elsejei szétválási dátum?

Szerintem igen, ehhez nyilván nagyon szoros együttműködésre van szükség a fenntartóval. Ha már beszélünk a Gyűjteményegyetemről, lássuk be: száz éve nem volt ekkora közgyűjteményi rendszer az országban. Ez egy válsággóc, és az, aki a válságot elszenvedi, az általában nagyon nehezen tudja kezelni. Vért izzadunk, hogy ez egyáltalán működjön, és hogy higgadtan le lehessen bontani, de valójában egy sor eszköz nem áll a mi rendelkezésünkre. Jogszabályt kell hozni, törvényt kell módosítani, és egy államháztartási gazdálkodásra van szükség, amely nem egy sor lesz a [költségvetésben]: MNM KK 33 milliárd forint, hanem ott több sornak kell lennie. De ehhez kell például parlamenti munka, ennek van egy logikája. Miniszter úr megtisztelt bennünket azzal, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban mondta el első miniszteri beszédét, amikor elfogadta meghívásunkat a Múzeumok Majálisra, ahol egyébként jelen volt a hazai és nemzetközi szakma (itt mondta el első nyilvános magyar nyelvű beszédét Medea Sógor Ekner, az ICOM globális főigazgatója) számos fontos szereplője, s világosan beszéltünk a Központról. Szerintem reális helyzetképet alkottunk, a szétbontást nyolc hónapban megalapoztuk, de sok munka van még előttünk.

Megint hadd hozzak egy példát: 2024 júliusától az intézmények vagyona az MNM KK vagyonkezelésbe került. Ezt most visszafelé végig kell vinni, költségvetési felosztás, bértömegelosztás, a KK nevében keletkezett kötelezettségvállalások, közbeszerzések, amelyek közösek voltak, azokat mind szét kell bontani. Karbantartási szerződések, ahol KK szinten lettek megkötve a műszaki üzemeltetésben erre a több mint száz ingatlanra. Ezeket mind szét kell szálazni. Érdemes ezt a tanulságot is eltenni: nem jött létre valójában egy olyan integráció, ami garantálta volna egy szerződéstárral egy transzparens működésnek a hátterét, ami most egyébként segítené, gyorsítaná a szétválást. Az a baj, hogy benne vagyunk egy olyan lehetetlen helyzetben, amiből csak rengeteg munkával tudunk kijönni. Ebben van is persze érdemi párbeszéd a fenntartóval, és úgy érzem, hogy látja is azt, hogy a kormányváltást megelőzően, novembertől milyen folyamatok mentén kezdtük megalapozni higgadtan a szétválást. Szimbolikus dologgal indult ez. Én elsősorban történész vagyok, kutatok is, 19 éve dolgozom múzeumban[1], de közgazdász diplomám is van. Év végén átvenni egy ilyen intézményt, az éves pénzügyi zárás előtt néhány héttel, az nem egészséges dolog. De azt, amit akkor gyorsan sikerült megtakarítani, abból az első dolgom az volt, hogy mind az 1750 dolgozó kapott 13. havi juttatás mellett karácsonyi „pulykapénzt”, egyszerűen azért, mert valójában ezt együtt szenvedtük el az összevonással járó emberi és szakmai nehézségeket.

[1] „Közvetlenül ezt megelőzően a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese voltam, ahol egyébként csodás terveket készítettünk az új Közlekedési Múzeumra az Északi Járműjavítóban, Kelenföld Indóházra, repülési múzeumra, s ott is volt egy szerintem elhibázott integráció 2009-ben, ami a hazai műszaki muzeológia leépülését és a magyar ipari örökségről való társadalmi gondolkodás súlyos kudarcait eredményezte.” – tette itt hozzá Zsigmond Gábor.

A szakmai munka az idei évben lényegesen jobb mutatókkal rendelkezik már most is, mint a 2025-ös évben. Mi az, ami a szakmai munkában előrelépést jelenthet a Magyar Nemzeti Múzeumban?

Most az a legnagyobb felelősségünk, hogy ne érjük be azzal, ha a szétválás megtörténik. Például a Nemzeti Múzeum kapcsán: az országos restaurátorképzés szörnyű állapotban van. Van egy általános bérfejlesztési kérdés, ez ugyancsak nem a KK függvénye, hanem régóta és a teljes ágazaton belül fennálló probléma. Egyszerűen ellehetetleníti a jövőképet, az utánpótlást a múzeumi munkában, de ma már minden szakterületen kritikus a helyzet a régészettől a restauráláson, a gyűjteménykezelésen át egészen a napi karbantartók, informatikai szakemberek felvételéig. Nekünk itt a Magyar Nemzeti Múzeumban még itt van a Pázmány Campus, vagy a Pollack Garázs problémája, ami elkerült tőlünk a KK időszakában. Itt az állandó kiállításunk, amely megújításra szorul már hosszabb ideje. Súlyos gépészeti, karbantartási gondok, a nyílászárók, vagy a díszterem felújítása, s végre egy múzeumpedagógiai terem kialakítása mind megoldandó feladat.

Másfél éve elkezdtünk egy munkát, amit nyilván megtört az integráció, és mindeközben mostanra megkaptuk a nyakunkba ennek a teljes válságkezelését. De valójában egy 60 fős stábbal nekiálltunk annak, hogy legalább az állandó kiállításnak egy alapszintű, a karbantartásnál több, de a teljes felújításnál kisebb léptékű frissítését, ha úgy tetszik, élettartam hosszabbítását megcsináljuk. Ami mégiscsak arról szól, hogy a feliratokat kicserélni, a látogatóirányítást és tájékoztatási rendszert korszerűsíteni kell, pihenőpontokat és múzeumpedagógiai elemeket elhelyezni benne, minél több ember számára hozzáférhető kiállítási élményt biztosítani… Valójában ezek is többszáz millió forintos nagyságrendű költségek, de egy teljes állandó kiállítás egy ekkora műemlék épületben sok milliárd forintba kerül. Józanok igyekszünk ebben lenni, hogy mi az, ami reális, és mi az, ami nem, de a probléma nyilván adott, például az állandó kiállítás teljes gépészeti rendszere elavult. Csak hát azt is tudjuk, hogy ha ennek felújítása nem valószínű, hogy megkezdhető, és akkor legalább a frissítést el kell tudni végezni. Ez az állandó kiállítás idős, koros, de nagyon sok hasonló korú kiállítást azért látunk Európában, viszont elengedhetetlen, hogy a Magyarország történelmét bemutató nagy kiállítás esetében elvégezzük az említett feladatokat, legalább látványában, működtetésében, a látogatók megszólításában megvalósítsunk néhány jól látható korszerűsítést. Nyilván, nem akarjuk lecserélni Petőfi kokárdáját benne, vagy Lisztnek a zongoráját, valójában ez egy kvalitásos, csodálatos kiállítás továbbra is, de a jövőt ezen túl is terveznünk kell.

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A Nagy múzeumok újra a startmezőn – avagy mi lesz veled, Közgyűjteményi Központ? – Interjú dr. Zsigmond Gáborral bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

A magyar múzeumügyért – bérek, struktúra és az NKA ügye

Kelemen Dániel — Tue, 05 May 2026 08:05:42 +0000

Dr. Bereczki Ibolya | 2026.05.03.

A magyar múzeumügyért – bérek, struktúra és az NKA ügye

A magyar múzeumügy helyzete mára egyszerre vált strukturális és működési válság kérdésévé. A Pulszky Társaság javaslatcsomagja a bérrendezéstől a szakmai szabályozás megújításáig kínál megoldásokat, miközben egyértelműen állást foglal a Nemzeti Kulturális Alap működésével kapcsolatos, a szakmai bizalmat megrendítő fejlemények ügyében is.

Az 1990-ben megalakult, és napjainkban közel 1600 egyéni tagot tömörítő Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület hosszú ideje dolgozik a múzeumok fejlesztése, helyzetének javítása, a 800 muzeális intézményben dolgozó 8042 múzeumi munkatárs érdekei képviseletében.

Az előzményekről

Szervezetünk markáns véleményt alakított ki 2020-ban a közalkalmazotti jogállás megváltoztatása ügyében, részleges eredményekkel járva, bár a törvényszövegbe nem épültek be a javaslataink. Az azóta eltelt években világossá vált, hogy a Munka törvénykönyve hatálya alá kerülés sajnálatos módon nem járt a teljesítmény értékelésén alapuló, érdemi bérnövekedéssel.

A múzeumi dolgozók bérhelyzetének 2020–2026 közötti változásait a Pulszky Társaság égisze alatt zajló két országos kutatás dokumentálta. 2020–2021-ben a közalkalmazotti státuszváltást követően a 40 év alatti múzeumi dolgozók körében zajlott az első felmérés.

2024-ben szintén országos léptékben zajlott a bérelégedettségi kutatás, amelynek kérdőívére több mint 1000 válasz érkezett, az értékelés itt olvasható.

Szervezetünk partnerként vett részt a MúzeumokMa 2020 kutatásban, amely több területen foglalkozott a múzeumi szakemberek pályán maradásának kérdésével, bérhelyzetével, elhivatottságával, a motiváció, elkötelezettség meglétével vagy éppen hiányával és ennek következményeivel.

A közelmúltról és a jelenről

Legutóbb 2025 őszén tekintette át és tette közzé szervezetünk elnökségea magyar múzeumügy legfontosabb, rövid- és középtávon kezelendő problémáit Múzeumaink jövőjéért címmel.

A dokumentumban szóltunk az elmúlt bő fél évtized legfontosabb múzeumi történéseiről: 2020 óta lezajlott a múzeumi dolgozók státuszváltása, 2019-ben jogszabály született a kultúrstratégiai intézmények kategóriájáról, a Nemzeti Kulturális Tanácsról. Egyes országos múzeumokban és vidéki múzeumi helyszíneken is nemzetközi léptékű fejlesztések történtek, miközben az egész ágazatban erőteljes intézményi centralizáció zajlott le, sok-sok kérdőjellel és negatív következményekkel. A méltatlanul alacsony bérek következtében jelentősen nőtt a fluktuáció, amely a szakmai munkát rendkívül hátrányosan érintette. A fenti problémák csak a jéghegy csúcsát jelentették, hiszen 2025 végére láthatóvá vált, ahogyan azt az állásfoglalásban is megfogalmaztuk: gyakorlatilag a teljes múzeumi szféra strukturális nehézségekkel küzd, számos intézménynél válságjelenségek mutatkoznak.

A folyamatnak volt nem elhanyagolható pozitív hozadéka is, a múzeumi intézmények jelentős részében kifejezetten erősödött a szolidaritás, meghatározó céllá vált a klasszikus múzeumi feladatokon túl a társadalmi felelősségvállalás, a közösségek bevonása, a köznevelés támogatása, a digitális tartalmak bővítése, a speciális igényű látogatók fogadása és a minőségi hozzáférés biztosítása. Mindez összhangban volt az ICOM 2022-ben elfogadott új múzeumi definíciójában megfogalmazott alapelvekkel is.

2026 februárjában elkészítettük javaslatcsomagunkat, amely öt témakörben, komplex módon foglalta össze a terület megoldandó ügyeit. A dokumentumot a Pulszky Társaság elnökének felkérésére öt munkacsoport készítette 2026. január 26. és február 25.között. A munkába bevontuk az ICOM Magyarországot, az Országos Közgyűjtemények Szövetségét és a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetségét is, állásfoglalásunk a szakmai szervezetek közötti teljes konszenzussal született meg.

A szakanyag tematikája a következő volt:

A múzeumi dolgozók bérhelyzetének javítása

A múzeumi karriermodell és teljesítményértékelés bevezetése

A múzeumi munkatársak képzési, továbbképzési lehetőségei, a motiváció növelése, a pályán maradás elősegítése – ami a bérfejlesztésen túlmutat

A múzeumi stratégia szükségessége, megvalósításának előkészítése

Javaslatok a múzeumi jogszabályok felülvizsgálatára, módosítására.

Kiemeltük a dokumentumban, és most is megerősítjük, hogy a megvalósításhoz szükséges anyagi források biztosítása következetes és tartós állami feladatvállalást igényel, amelynek elvi kiindulópontja és alapja az, hogy a múzeumok által kezelt nemzeti örökség elemei túlnyomórészben állami tulajdonban vannak, így azok fenntartásához, szakszerű működtetéséhez és fejlesztéséhez elengedhetetlen a központi szándék és kötelezettségvállalás. A teljes dokumentum itt olvasható.

Állásfoglalás – 2026. május 2-án

A 2026. februári javaslatcsomagunk ma is időszerű, készek vagyunk egyeztetésre és a konkrét lépések előkészítésében, bevezetésében való részvételre a létrejövő, ismét önálló kulturális minisztériummal együttműködve. Reméljük, hogy kezdeményezésünk eredményes lesz és a kiemelt öt területen túl számos további kérdésben is érdemi megoldási javaslatok és cselekvési tervek születnek a közeljövőben.

Kiemelt fontosságúnak tartjuk ágazati szinten a múzeumi stratégia megalkotását.

Elengedhetetlen az elavult múzeumi jogszabályok, közöttük a Kulturális törvény (1997. évi CXL.) 21. századi viszonyokhoz igazodó megújítása. A jogszabályok módosításához alapvető fontosságúa múzeumi szakma érdemi bevonása.

A Pulszky Társaság kiemelten fontosnak tekinti a magyar múzeumi szakmát legjobban sújtó, elmaradt bérrendezések mielőbbi megnyugtató kezelését. Szükséges az azonnali, legalább 30%-os béremelés után inflációkövető és a teljesítményértékelést is tartalmazó bérek biztosítása, döntő mértékben állami forrásból.

Kiemelten fontosnak tartjuk a bérrendezésen túl a múzeumi karriermodell kialakítását, a szakmai továbbképzések biztosítását, és a többi, a múzeumi pályán maradást motiváló intézkedések meghozatalát.

Elvárjuk a múzeumok indokolatlan és megfelelő szakmai előkészítés nélkül történt összevonásának megszüntetését.

Javasoljuk a budapesti országos múzeumok más helyre, indokolatlanul magas költségekkel megvalósuló, a gyűjtemények és a bennük dolgozó munkatársak számára nagy hátránnyal járó költöztetésének leállítását.

A vidéki múzeumok esetében szükséges újragondolni és bővíteni a fenntartáshoz és szakszerű működtetéshez szükséges állami források jelentősebb mértékben történő biztosítását.

A múzeumi terület fejlesztésére elérhető hazai források mielőbbi újragondolása indokolt. Célszerű a korábbi Alfa, majd Kubinyi Ágoston Program tapasztalatain alapuló, a múzeumi állandó kiállítások megújítását célzó középtávú program létrehozása, amely kisebb és közepes léptékű infrastrukturális fejlesztéseket is lehetővé tesz.

Állami forrás biztosítása szükséges minden műemléképületben működő muzeális intézmény állagának megóvására és rekonstrukciójára, a műemléki feltételekhez igazodó fenntartási és működtetési tervek elkészítése a megújuló műemlékvédelemmel együttműködve.

A múzeumi szférában is induljanak el fejlesztési programok az előző évtized – köznevelési, turisztikai, közösségfejlesztési területeire érkezett – európai uniós források pozitív példája nyomán.

A múzeumokban dolgozók és intézményeik tudományos kutatásban történő szerepvállalása és ennek értékelése kerüljön összhangba az adott tudományterületeken tevékenykedő kutatóintézeti munkatársakéval, elismerve a speciálisan múzeumi területen elért eredményeiket.

A Nemzeti Kulturális Alap esetében elengedhetetlen a visszatérés azátlátható, nyilvános jogszabályi és a szakmai függetlenséget biztosító keretekhez. A múzeumi szakmát és a teljes kulturális szférát mélységesen felháborító, az NKA szabályos működési rendjét semmibe vevő pénzosztó eljárás nem maradhat következmények nélkül. A felelősség feltárásán, megállapításán, a jogi, pénzügyi és szakmai következmények levonásán túl a kollégiumi struktúra ismételt újragondolása, a kollégiumi tagság megújítása, az NKA Bizottság jogkörének és felelősségének megerősítése szükséges. Fontos, hogy a szakmai szervezetek delegálási joga szélesebbé váljon, a miniszteri jogkör és a Magyar Művészeti Akadémia hatásköre szűküljön. Arányosabb elosztásra kell törekedni az NKA által támogatott szakterületeken, ezen belül a múzeumi és a többi közgyűjteményi terület forrásainak bővülniük kell. Az év közben keletkezett többletforrások és a maradványok visszaosztása legyen átlátható, és a kollégiumok számára teremtsen a jelenleginél jelentősen bővebb támogatási lehetőségeket.

Összefogásban az erő?

Kiemelten fontosnak tartjuk a kultúráért felelős minisztérium kezdeményező szerepének fontosságát elismerve a múzeumszakmai szervezetekkel történő rendszeres és érdemi párbeszédet.

Mindezeken túl elengedhetetlen maguknak a múzeumszakmai szervezeteknek is a közös, konszenzuson alapuló fellépése, amelyre az elmúlt időszak pozitív és negatív példái egyaránt felhívták a figyelmet.

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület vezetése eddig is bizonyította, és most is megerősíti, hogy elkötelezett a párbeszéd és az együttműködés iránt, mert meggyőződésünk, hogy csak közös erőfeszítéssel szolgálhatjuk a szakma és a közönségünk javát.

Dr. Bereczki Ibolya

elnök

Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület

Budapest, 2026. május 3.

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A A magyar múzeumügyért – bérek, struktúra és az NKA ügye bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

Megérkezett az Etnobőrönd, a magyar értékek szállítója!

Kelemen Dániel — Wed, 20 Nov 2024 12:22:57 +0000

Vidra Bernadett | 2024. 11. 20.

Megérkezett az Etnobőrönd, a magyar értékek szállítója!

A Néprajzi Múzeum új fejlesztése, az Etnobőrönd, különleges játékokkal és digitális tartalmakkal támogatja a Liszt Intézeteket a világ minden táján! Az intézmény a Petőfi Kulturális Program keretében, a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával olyan magyar kultúrát reprezentáló egyedi csomagot küld a külföldi magyar intézetek számára, amelyet különböző kültéri és egyéb fesztiválokon, rendezvényeken eredményesen használhatnak majd a hazai kultúra szélesebb körű megismertetésére.

Az Etnobőröndben a Néprajzi Múzeum munkatársai olyan játékokat és digitális anyagokat helyeztek el, amelyek a külföldi nagyvárosokban működő Liszt Intézetek munkáját segítik. A Néprajzi Múzeum által fejlesztett csomag tartalma elsősorban a kitelepüléseken, a családi és más közönségprogramokon segíti a külföldi, nem magyar anyanyelvű közönséggel dolgozó intézeti munkatársakat, hogy a foglalkozásokat izgalmasabbá tehessék, és látványosabban, érthetőbben tudják közvetíteni a magyar kultúra értékeit, hagyományait.

Incze László/ Néprajzi Múzeum

A bőröndben olyan eszközöket találni, melyeket az intézetek többször is felhasználhatnak, és alapanyagait egyszerűen pótolhatják. A memóriajátékok, kirakósok, pecsétkészletetek, készségfejlesztők mellett a múzeum olyan digitális fejlesztései is helyet kaptak a csomagban, mint a Motívumalkotó alkalmazás vagy az archív néprajzi filmek gyűjteménye. Emellett az intézmény egy könnyen kezelhető molinót is készített, ami segíthet otthonosabbá tenni a kitelepülések helyszíneit, miközben a játékokhoz, a magyar népi kultúrához is kapcsolódik. A látványos molinó Pekáry István Magyarország népművészete című 1955-ös festménye alapján készült, a játékok többségét pedig a Néprajzi Múzeum új gyűjteményi kiállításának Népművészet időről időre című részének műtárgyai inspirálták.

Dr. Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum főigazgatója kifejtette, hogy az intézmény missziójának tekinti, hogy a magyar néprajz kulturális öröksége a távoli vidékeken is minél nagyobb tömegeket elérjen. Ez hívta életre az Etnobőrönd kezdeményezést is, amely a világszerte működő Liszt Intézeteket bevonva egyedülálló lehetőséget teremt a magyar kultúra népszerűsítésére külföldön.

A csomag tartalma elsősorban olyan foglalkozásokhoz és programokhoz nyújt hátteret, amelyek az adott fogadó ország állampolgárainak szólnak. Kiemelt szerepet kaptak a fiatalokat megszólító kézműves eszközök. A csomag különlegessége, hogy a benne található tárgyak közül minden a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből származik, azon belül is a Kárpát-medencei, magyar vonatkozású tárgyi és archívumi gyűjteményekből. Fontos megemlíteni, hogy a bőröndöt tárgyi eszközökön kívül digitális tartalommal is ellátták. A kézműves eszközök, népi motívumukat bemutató kirakó és memóriakártya mellett hanganyagok és filmek is helyet kaptak a csomagban a vizuálisabb élmények biztosítása érdekében. Az igényes tartalommal felruházott Etnobőröndöt a Néprajzi Múzeum mindenegyes Liszt Intézethez eljuttatja.

Az alábbi videóban Dr. Kemecsi Lajos főigazgató részletesen is bemutatja az Etnobőrönd tartalmát:

Videó

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A Megérkezett az Etnobőrönd, a magyar értékek szállítója! bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

„SERPA VAGY HEGYMÁSZÓ?” – MÚZEUMIGAZGATÓK KONFERENCIÁJA VISEGRÁDON – Sajtóközlemény

Vidra Bernadett — Tue, 10 Sep 2024 07:57:08 +0000

Vidra Bernadett | 2024. 09. 10.

„SERPA VAGY HEGYMÁSZÓ?” – MÚZEUMIGAZGATÓK KONFERENCIÁJA A MUZEOLÓGIA ÉS A TUDOMÁNY JEGYÉBEN - Sajtóközlemény

Múzeumi vezetők tanácskoznak az Országos Közgyűjtemények Szövetsége által idén tizedik alkalommal megszervezett visegrádi Országos Múzeumigazgatói Konferencián. 2024-ben mintegy 150 résztvevővel a muzeológia és a tudomány ötvözésének lehetőségeit, már megvalósult eredményeit és távlatait vitatják meg magyarországi és határon túli múzeumigazgatók. 2024. szeptember 9-én az országos, a vármegyei hatókörű és a területi múzeumok vezetőit Demeter Szilárd, az Országos Közgyűjtemények Szövetségének elnöke, Vincze Máté kulturális és közgyűjteményekért felelős helyettes államtitkár és Hankó Balázs, kultúráért és innovációért felelős miniszter köszöntötték.

Nyitóbeszédében Demeter Szilárd hangsúlyozta, hogy a közgyűjteményeknek, mint nemzeti tudásközpontoknak aktívabb szerepet kell vállalniuk tudományos kutatásokban és a tudománykommunikációban. Vincze Máté rámutatott, hogy az innováció elengedhetetlen a múzeumi területeken is. Köszöntőjében Hankó Balázs miniszter kiemelte, hogy magyarnak lenni büszkeség, nemzeti örökségünk védelme küldetés egy modern, identitásválsággal küzdő világban.

A múzeumigazgatók részvételével, akadémikusok, egyetemi tanárok és tanszékvezetők meghívásával megvalósult rendezvényen megvitatják a múzeumi tudományos kutatási eredmények létrehozásának és élményszerű megjelenítésének eredményeit és lehetőségeit, mindezt ötvözve a múzeumi gyűjtemények forrásainak nagyobb mértékű kihasználásával, a felsőoktatással történő együttműködéssel.

A konferencia első napján előadások és villámbemutatók keretein belül előtérbe került a muzeális intézmények lehetséges szerepe az MTA 200 ünnepségsorozatban, valamint a muzeológus, mint kutató szerepkörével kapcsolatos kihívások témája is.

A rendezvény második napján a levéltárakban és könyvtárakban meglévő kutatási lehetőségeket, a felsőoktatásban rejlő erőforrásokat, az élményszerű tudásátadás és az alkalmazott muzeológia témaköreit vitatják meg a résztvevők. A konferencia kiindulópontot jelent a 2025-re tervezett, A Magyar Tudomány Éve tematikus évad múzeumi tudományos vonatkozásainak és lehetőségeinek feltérképezésére is.

További információ:

www.oksz.eu.com

igazgatoikonferencia@skanzen.hu

Demeter Szilárd elnök

Dr. Bereczki Ibolya ügyvezető

titkár, 06 30/ 6552 532

Országos Közgyűjtemények Szövetsége

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A „SERPA VAGY HEGYMÁSZÓ?” – MÚZEUMIGAZGATÓK KONFERENCIÁJA VISEGRÁDON – Sajtóközlemény bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

„Petőfi összeköt!” – Interjú Mészáros Mártával, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum igazgatónőjével

Vidra Bernadett — Tue, 27 Aug 2024 11:07:16 +0000

Vidra Bernadett | 2024. 08. 27.

„Petőfi összeköt!” – Interjú Mészáros Mártával, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum igazgatónőjével

A Petőfi Emlékháznak otthont adó Kiskun Múzeum példaértékű kultuszápolásáról beszélgettünk Mészáros Márta igazgatónővel.

Fotó: Fantoly Márton

1. A Kiskun Múzeum szerves részét képezi a megújult Petőfi Emlékház. Mi a története, hogyan jött létre az intézmény?

A kiskunfélegyházi Petőfi-kultusz első helyszíne volt ez az épület. 1824-1830 között Petrovics István bérelte azt a nádfedeles épületet, amelyben Petőfi Sándor gyermekéveit töltötte. Helyén a későbbi tulajdonos, Boczonádi Szabó Sándor, Kiskunfélegyháza 1848-ban megválasztott országgyűlési követe 1854 körül építtette a ma is álló házat. 1860-tól indul a történet, mely kultuszhellyé tette azt a helyet, mely egykor a Petrovits-család otthona volt a félegyházi mészárszék bérlet idején. 1860-ban Reményi Ede hegedűművész hangversenyt adott a városban, azzal a céllal, hogy a bevétel a Pesten felállítandó Petőfi-szobor alapba kerül, de látva a félegyháziak lelkesedését, a bevételből emléktáblát készíttetett Petőfi gyermekkora helyszínének tiszteletére.

1861-ben elkészült az emléktábla, melyet végül 1867-ben avattak fel. Ettől kezdve ez a ház lett a megemlékezések és a kultuszápolás helyszíne. 1937-ig a család tulajdonában volt az épület, majd új tulajdonosa lett, akiktől 1949-ben államosították. Városi bérlakásokat alakítottak itt ki, míg végül 1993-ban úgy döntöttek, hogy a Petőfi-ház emlékház és kiállítótér legyen. Hosszú évek teltek el, mire az 1993-ban megnyitott Petőfi emlékszobából a teljes épületet betöltő emlékház lett. 2013 óta már nem lakik senki az épületben, így a Kiskun Múzeum kezelésébe került. Ettől kezdve indul a Petőfi Emlékház tudatos kialakítása. 2017-18-ban a régi kiállítás a Kubinyi Ágoston Program keretében megújult, de az épület felújítása, infrastrukturális fejlesztése, az újragondolt és kibővített új tárlat megvalósítása a Petőfi 200 emlékévben megvalósult támogatásoknak köszönhető.

2. Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából, az NKA Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiumának támogatásával megújult a Petőfi Emlékház. Mi volt a nyertes pályázat koncepciója?

A pályázat valójában három pályázat volt, melynek összessége adta komplex fejlesztés lehetőségét. Az első lépés az épület infrastrukturális megújítása volt. A korábbi szép polgárház hangulatát visszahozva, mégis modern és tágas kiállítóterek és közösségi terek kialakítása volt a cél. A kialakított új fogadótér, a ruhatár, a mosdók és az időszaki kiállítótér mellett új fűtés- és világításrendszer is megvalósult. Az épület külső felújítása és belső megújítása biztos alapot adott a benne megvalósuló új Petőfi tárlat létrehozására. Szerencsés helyzetben voltunk, hiszen szép nagy terek álltak rendelkezésünkre. Petőfi emlékhelyként a fő célunk, természetesen a városunk és a költő kapcsolódása, kötődése és kultuszának bemutatása volt.

A kiállítás címe így nem is lehetett más, mint: Petőfi Félegyházája – Félegyháza Petőfije. Két mű kötődik városunkhoz. A Szülőföldemen című vers kíséri végig a látogatót a tárlatban, majd zárásként A Helység kalapácsa című vígeposzban találja magát a tárlatjáró. A kiállítás főbb egységei az épület története, a kiskunsági központba belépő Petrovits család, a költő életútja, valamint a kultusz főbb stációinak bemutatása. A kiállítás a Versek termével zárul. A harmadik, pályázat nyújtotta forrás az emlékház homlokzatán található emléktábla, valamint az udvaron álló Petőfi-szobor felújítása és a hozzá kapcsolódó parkosított zöldfelület kialakítása volt. E három egység adta meg azt az egészet, amely révén méltó fogadó- és bemutatóhelyévé vált Kiskunfélegyházán a Petőfi emlékeknek. Ez a kiemelkedő évforduló adta azt a lehetőséget, mely a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete szakmai együttműködésével valósulhatott meg. Nagyon sok és sokféle szakember együttgondolkodása segítette a munkánkat, melyet nagyon köszönünk azóta is.

3. Milyen tárlatokat terveznek a megújult emlékház kiállítóterébe?

A megújult emlékházban egy időszaki kiállítótermet alakítottunk ki az állandó tárlatok mellett, éppen abból a célból, hogy akár kiegészítő témák is bemutatásra kerüljenek, vagy újdonságok, illetve művészeti tárlatok. Jelenleg Bai Mang kínai Petőfi-fordítóról szóló kiállítás látható.

4. A Kiskun Múzeum fejlesztései miként vezettek az Országos Közgyűjtemények Szövetsége különdíjához Az Év Múzeuma pályázaton 2024-ben?

Egy intézmény – közgyűjtemény – múzeum fejlesztése is folyamatos, egyrészt a minden szintű állagmegóvás feladatai okán, másrészt a kínálkozó lehetőségekkel élve megújulni és újítani is fontos. Bár ez a mondat kicsit általánosnak és megfoghatatlannak hangzik, de a fejlődés és a fejlesztés nem ad hoc jelleggel működik a múzeumban sem. Folyamatosan törekedtünk és törekszünk rá. Ez az út nálunk is hosszú volt. A 2016-ban megalkotott múzeumi stratégiánk számba vette a fejlesztési területeket – mind az épületek, az infrastruktúra, a gyűjtemények, kiállítások, szolgáltatások, mind a marketing-kommunikáció, a humánerőforrás tekintetében, és elkészült egy fejlesztési terv. Akkor mindez álomnak tűnt. 2017-től több pályázati forrásnak köszönhetően elkezdődtek a felújítás és a megújítás lépései. Valóban lépésről lépésre haladtunk, de ehhez át kellett gondolni a múzeum teljes belső működését is, mint a gyűjtemények és raktárak helyzetét, a kollégák munkatereit, a kiállításokat és a hozzájuk kapcsolt ismeretátadási kínálatot is. Nagyon jó volt tervezni és elindulni a megújulás útján.

Ennek köszönhetően a hét esztendő alatt 29 pályázat, valamint fenntartói önerő tette lehetővé azt a fejlesztést és megújulási folyamatot, mellyel 2024 tavaszán jelentkeztünk Az Év Múzeuma 2024 díjra. Bár a kiírás elsősorban az utólsó három év fejlesztéseinek összegzését kérte, ez nálunk komplexen ekkor zárult, így lett kerek egész, így jutottunk a csúcsra.

A Kiskun Múzeumhoz két közérdekű kiállítóhely is tartozik, a Petőfi Sándor Emlékház és a Móra Ferenc Emlékház, így a megújítások mindhárom muzeális intézményre kiterjedtek. Beletartozott az új tanulmánytárak kialakítása, a műemlék szélmalom felújítása, a Móra Ferenc és a Petőfi Sándor Emlékház megújítása, régi kiállítások lebontása és új tárlatok megnyitása, a „börtönmúzeum” újragondolt tárlatának megnyitása, saját múzeumi applikáció kifejlesztése, gyűjteményrendezés és még lehetne sorolni. Sok változást és váratlan helyzetet is megéltünk ez idő alatt, több kollégától elköszöntünk, majd újakkal folytattuk és valósítottuk meg a múzeumunk megújítását. Nagyon örültünk és igazán közös sikernek éljük meg azt, hogy e széleskörű szakmai munkát értékelő elismerésben részesültünk és ezzel az Országos Közgyűjtemények Szövetsége különdíját is elnyertük.

5. Több Petőfi 200-as pályázatban is nyertesek voltak, melyek voltak ezek, és milyen volt a hatásuk?

A Petőfi Sándor életútjának helyszínei különleges kötődést és kultuszt erősítenek. Kiskunfélegyháza is, mint Petőfi emlékhely, közelebb érzi magához a költő emlékét. Nálunk minden év és minden évforduló nagy jelentőséggel bír és a mindennapjaink része. A városunkban látogatható Petőfi Sándor Emlékház a Kiskun Múzeum kezelésében van, így az itt látható tárlatok, helyszín, emlékhely számunkra nagyon fontos. Mindig is figyeltük azokat a pályázati lehetőségeket, amelyekkel az épületet és az infrastruktúrát, a kiállításokat, a múzeumpedagógia programokat, kiadványokat tudjuk újítani és megvalósítani. A bicentenáriumnak és a kiemelt emlékévnek köszönhetően – élve a pályázati lehetőségekkel és az elnyert támogatásokkal – több újítást valósíthattunk meg. A Petőfi 200 keretében négy pályázatunk volt az NKA lebonyolításában. Elsőként A félegyházi Petőfi-Kultusz digitális forradalma című projekt valósult meg, melynek keretében elkészült egy adatbázis a helyi közgyűjteményekben őrzött dokumentumok, könyvek, kutatások összességéről, mely Petőfihez kötődik, valamint egy szabadtéri kiállítás, digitális tartalmakkal. Másodsorban két összekapcsolódó pályázatnak köszönhetően megújulhatott a Petőfi Emlékház és kiállítás, melynek címe: Petőfi Félgyházája – Félegyháza Petőfije. Harmadsorban pedig az 1867-ben felavatott emléktábla és mellszobor felújítása, valamint a parkosított környezetének létrehozása valósult meg.

A Petőfi Emlékház és kiállítása mindig is fontos volt a félegyháziaknak, így folyamatosan figyelemmel kísérték a megújítás lépéseit az emlékév során. Ezzel együtt persze alig várták, hogy átadásra kerüljön és látogatható legyen újra. A kiállítás valóban Félegyháza és Petőfi kapcsolatát, kötődését, emlékét és élő kultuszát tárja a látogató elé. A félegyháziak mellett, mivel Petőfi emlékhely, sok érdeklődő látogatója van az ország különböző részeiről és külföldről is, számunkra nagyon fontos, hogy milyen ismeretekkel és élményekkel távoznak. A legtöbb látogatónk meglepődve és döbbenettel, de jó értelembe vett döbbenettel járja végig a tárlatot, és megköszönik az élményt, a sok-sok új ismeretet. Nekünk ez a legnagyobb megtiszteltetés.

Fotó: Fantoly Márton

6. Kik voltak a legfontosabb együttműködő partnereik és milyen tevékenységekbe vonták be őket? A fejlesztések milyen változást hoztak az egész intézményegyüttes életében?

Az elmúlt időszakban megvalósult fejlesztések során számos együttműködő partnerrel kerültünk kapcsolatba, akiknek nagyon sokat köszönhetünk. A tanulmánytárak kialakításánál, mely EFOP pályázatból valósult meg, elsősorban olyan tervező és kivitelező szakemberekkel kerültünk kapcsolatba, akik nagyon figyeltek a műtárgyvédelmi szempontokra. A műemlék szélmalom felújítása IPA pályázatból valósult meg, határon átnyúló turisztikai fejlesztéssel. Ekkor kerültünk szakmai kapcsolatba a „Malmok útja” kapcsán az oromi, kikindai, ópusztaszeri és hódmezővásárhelyi kollégákkal.

A Magyar Géniusz Programból megújult büntetéstörténeti kiállításban és kutatásban a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége volt a szakmai segítőnk, míg a Petőfi 200 Programban a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesülete nyújtott szakmai támogatást. A kivitelezésben a legfontosabb volt számunkra az az együttgondolkodás, mely a mi ötleteinket és terveinket kiegészítette és a megvalósításig elvitte. Nagyon jó volt így együtt dolgozni a Store Desing Kft-vel a tárolórendszerek kialakításában, a Múzeum Atlasz Kft-vel a digitalizálás és a múzeumi applikáció kifejlesztésében, a grafika-, installáció- és kiállítás-kivitelezésben a Patkós Stúdióval, és az Informedia Kft-vel a marketingmunkában.

A sok-sok külső segítség mellett természetesen a múzeumi kollégákkal való együttgondolkodás, ötletelés, folyamatos pakolás-rendezés és együttes megvalósítás volt különösen jó, hiszen igazi együttműködő csapattá kovácsolt össze bennünket. E fejlesztéseknek köszönhetően olyan látogatótereket, kiállításokat, kiállításokhoz kapcsolódó ismeretátadó lehetőségeket és ezekre épülő múzeumpedagógiai és közönségkapcsolati programokat tudtunk és tudunk kínálni, melyekkel felhívjuk a látogatók figyelmét és növekedik a látogatottságunk. Azt az érzést értük el, hogy jó a múzeumban lenni, és ez nagyon jó!

7. Önnek mi volt a legfontosabb élménye a Petőfi 200-hoz kapcsolódó események során?

Nagyon sok érdekes hatás és élmény ért e bő két esztendő alatt, melyben számos tapasztalattal gazdagodtam és rengeteget tanultam. Két dolgot szeretnék kiemelni, ami nagyon fontos élmény lett számomra. Az első, az a lehetőség, hogy megadatik egy új kiállítás megvalósítása. Ebben benne van az első ötlettől a megnyitóig minden. Nagyon nagy felelősségként éltem meg és élem meg most is. Maradandót alkotni, melynek az üzenete fontos. Igazi csapatmunka volt, nagyon sok munkával, de megérte. A másik fontos élményem éppen ebből következett, hogy a megvalósítás időszakában a Petőfi emlékhelyek és az irodalmi emlékhelyek megismerkedhettek egymással. Ez korábban számomra szűk keretek között mozgott, de most egy nagyobb közösség részének érezzük magunkat. Jó volt megismerni és jó lesz megismerni az emlékhelyeket, az ott található értékeket, történeteket és elkötelezett embereket. A legfontosabb élményeim így végül azt jelentik, hogy Petőfi összeköt bennünket.

8. Hogyan értékeli a kiskunfélegyházi Petőfi kultuszt? Miként lehet a költő szülőföldjén hozzá méltó módon ápolni emlékét?

A kiskunfélegyházi Petőfi-kultuszt igazából 1860-tól számolhatjuk. Az elmúlt több mint 160 évben, nagyon sok formájában megmutatkozott Petőfi tisztelete városunkban. Az alapját mindenképpen a helytörténeti kutatás eredményei adják, melyből megismerjük egyrészt Petőfi édesapjának, vállalkozásának helyi kötődését, és ezáltal az itt töltött gyermekéveket, valamint az 1848-as eseményeket. Másrészt a kultusz születését, a szülőhelyvita küzdelmeit és az abból erősödő tiszteletadást, mely mind-mind a jelenben is hatással van ránk, félegyháziakra. A Petőfi 200 emlékév igazolta, hogy nagyon sokféle módon lehet emlékezni, és nem csak emlékezni, hanem párhuzamot keresni, megtalálni, hogy ma mit jelent a költő, a kora, az eszme, a haza, a közösség, az összefogás és az összetartás. Kiskunfélegyházán a két esztendő alatt több mint 80 program valósult meg, városi, kulturális- és közoktatási intézményi, valamint civil szervezeti szinten. A kezdeményezések, többsége összefogással jött létre. Voltak előadások, könyvbemutatók, kiállítások, diáktalálkozók, vetélkedők, városi séták, Petőfi-futás, kirándulások, szakmai találkozók, készült Petőfi-kávé, sütemény, bor és étkek, zenés estek, táncjátékok, mint a János vitéz és A helység kalapácsa. Készült bemutatkozó film, számos városbemutató, kalandtúra és volt Petőfi-szoborhoz kapcsolódó ünnepség is. A listát lehetne még folytatni. A helyi programokat segítette és kiegészítette Bács-Kiskun Vármegye Talpra Magyar programja, melynek számos kapcsolódási pontja is volt, ezáltal a vármegye más településeire, Petőfi emlékhelyein megvalósult programjaira is eljutottunk.

9. Önnek személyesen mit jelent Petőfi Sándor személye?

Diákkoromban, amikor történelem és irodalom órákon tanultam róla, nem volt kihangsúlyozva a helyi kötődése. Amikor a múzeumba kerültem, megnyílt a Petőfi emlékszoba, és egyre többször vettem részt az évfordulók megemlékezésein, akkor érzékeltem igazán, hogy milyen keveset tudok magáról Petőfi Sándorról és kiskunsági – kiskunfélegyházi kötődéséről. Két irányba indult el az érdeklődő figyelmem, az első, maga a költő megismerése, életútja, költészete, történelmi szerepe, a másik pedig a félegyházi kapcsolódása és kultusza. Sokat olvastam, kutattam, beszélgettem, hallgattam vitákat és elméleteket, néztem kiállításokat, találkoztam gyűjtőkkel és kutatókkal, mire megfogalmazódott bennem az a Petőfi-kép és általa az üzenete. Nagyon öntörvényű fiatalember volt, aki sok mindent megélt rövid élete alatt. A haza tisztelete és szeretete mindenek előtt állt, melyet olyan gondolatokkal, érzésekkel írt le, melyek örökérvényűek ma is. Nehéz elvonatkoztatnom attól, hogy itt Kiskunfélegyházán, a Petőfi Sándor Emlékháznak köszönhetően ez nekem nem magánügy, hanem közügy és e nemes ügy szolgálata. Nagyon fontos számomra, hogy minél többen megismerjék szerepét, költészetét és helyi kötődését, melyre nagyon büszke volt.

Fotó: Patyi Zoltán

10. Mit gondol a Petőfi 200 emlékév megvalósításáról?

A Petőfi 200 emlékév előkészítése már 2019-ben elkezdődött. 2020-tól a világot megrengető járvány, majd a háború és az energiaválság mind a tervezést, szervezést és az indulást is megállította. De ilyen világméretű, az életet is újragondoló események mellett is végül megvalósult. Azt tapasztaltam, hogy nagyon sok jó ötlet, kezdeményezés jött napvilágra. A pályázati források pedig sokszínű és különleges programok megvalósítását, valamint számos épület és kiállítás megújítását tették lehetővé, amely hosszú távra szól. Nagyon sok összefogást és új ismeretséget eredményezett, amely szintén nagyon jó.

11. Miként értékeli a Petőfi 200 tematikus év szerepét, fontosságát? Elindíthat-e új együttműködéseket, megerősíthet-e meglévőket a program? Hogy látja ebben az országos múzeumok, helyi intézmények, könyvtárak, és a múzeumok fejlesztésének szerepét, lehetőségeit, hatását?

Egy-egy tematikus év, emlékév helyi, tehát települési szinten is nagyon fontos és összefogó erővel bír. Országos szinten ez még erősebb, hiszen egy még nagyobb közösség részének érzi, érezheti magát az ember, a közösség, a múzeum. Az az érzés, hogy én is – mi is hozzátehetünk, hogy még jobb legyen. A Petőfi 200 ilyen értelemben egy kiemelkedő közösségi év volt, hiszen Petőfihez mindenkinek köze és kapcsolódása van. Nagyon sokan sokat tettek. Persze ez vissza is üthet. Sok érték teremtődött, melyet meg kell őrizni. Sok jó program valósult meg, amelyeket tovább lehet és kell vinni, hagyományt kell teremteni. Nagyon sok jó és hasznos együttműködés jött létre, itt helyben is – iskolákkal, társintézményekkel, civil szervezetekkel, magánszemélyekkel, és persze bővül a kör, hiszen a vármegyében is ugyanez elmondható, valamint országos szinten is. A közgyűjtemények szerepe ebben nagyon fontos, hiszen a kutatás, az ismeretátadás, a tudásmegosztás bázisai vagyunk, és nemcsak a felhasználók, hanem egymás felé is. A tudás, az átadható ismeretek kis mozaikokból rakódnak össze, és a mozaikkép folyamatosan bővül. Csak akkor tudjuk segíteni az ismeretszerzést, a kutatást, a tanulást, ha mi is ismerjük és segítjük egymást.

Galéria

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A „Petőfi összeköt!” – Interjú Mészáros Mártával, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum igazgatónőjével bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

Fotókon a magyar valóság – A Capa Központ Petőfi utcák népe kiállítása online is elérhető

Vidra Bernadett — Fri, 12 Jan 2024 17:10:12 +0000

Bernadett Vidra | 2023. december 30.

Fotókon a magyar valóság – A Capa Központ Petőfi utcák népe kiállítása online is elérhető

Ha ellátogatunk egy vidéki magyar településre, majdnem biztosak lehetünk abban, hogy még a legkisebb faluban is végigsétálhatunk egy Kossuth vagy egy Petőfi utcán. Magyarországon a legtöbb utcát Petőfi Sándorról nevezték el, szám szerint pontosan 2800 utca viseli a szabadságharcos költő nevét. A halála után mitikus magasságokba emelt Petőfi előtt egy egész ország tiszteleg születésének 200. évfordulóján. Fontos tudni a költőről, hogy életének rövid, 26 éve alatt ő maga is sokat utazott, bejárta a reformkori Magyarország szinte teljes területét. Vajon, ha most elindulna, milyennek látná a mai Petőfi utcák lakóit? Hogyan írna róluk? – A költőről elnevezett utcák lakóinak mindennapjaiba enged bepillantást a Pictoral Collective dokumentarista fotós csapat és a Capa Központ Petőfi bicentenáriumi kiállítása, online exhibit formában. A tárlat lehetőséget ad arra, hogy virtuálisan fedezzük fel a képkockákon visszaköszönő mai magyar valóságot. Az Az Országos Közgyűjtemények Szövetsége az NKA Petőfi 200 programja keretében a Capa Kortárs Fotográfiai Központtal együttműködve, a MúzeumDigitár csapatával valósította meg az online tárlatot.

Ha ellátogatunk egy vidéki magyar településre, majdnem biztosak lehetünk abban, hogy még a legkisebb faluban is végigsétálhatunk egy Kossuth vagy egy Petőfi utcán.

Tíz fotós képei kalauzolnak minket végig a 21. századi Petőfi utcák életén. Hogyan élnek ma a magyarok? Vajon Petőfi is így képzelte el A XIX. század költőiben leírt „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”– modern kori megjelenését? – A kisebb településektől a budapesti Petőfi utca olykor fényűző hangulatáig hosszú utat járunk be a kiállításon, a vándorló Petőfi vezetésével. A „rónák végtelenjétől” indulva éppúgy megismerjük az ott élő emberek hétköznapjait, mint a nagyvárosi lét mindennapos rohanását. Az első teremben, Végh László fotóján, megnézhetjük Nagyar település Petőfi fáját, amely alatt a hagyomány szerint A Tisza című költeményt írta.

A költőről annyi mindent elneveztek, hogy egész miniuniverzumot lehetne belőle létrehozni, amit Nagy Áron meg is tesz, összeválogatva az ország Petőfiről elnevezett közösségi, kulturális és szabadtéri helyeit. A kiállítás felér egy országiismereti túrával is, hiszen olyan települések neveivel találkozhatunk, mint például Kocsér, ahol egy Kutyakaparó nevű csárda is található, amiről Petőfi 1847-ben verset is írt.

A második teremben elérkezünk a képekből összeállított képzeletbeli Petőfi utcára. Határon túli és magyarországi települések egyaránt szerepelnek az itt látható fotókon. Láthatjuk Székelykeresztúrt, ahol Petőfi utolsó estéjét töltötte 1849-ben, illetve a vajdasági Magyarkanizsa mindennapjaiba is bepillanthatunk. Vászolyban, Pályi Zsófia megörökített egy egyedi, 1823-ból, azaz Petőfi Sándor születési évéből származó petróleum lámpát, tulajdonosa, Tóth Attila kezében.

Találkozhatunk a költő nevét viselő településekkel és helyszínekkel is, mint például Petőfiszállás, Petőfibánya vagy éppen a kiskunfélegyházi Petőfi lakótelep. Egyes helyeken modern, új építésű házakat, máshol régebbi épületeket látunk. Megcsodálhatjuk Fábiánsebestyén szépen kifaragott Petőfi utca tábláját és Vasvár egyik házának népi stílusú kapuját.

Az online felületnek köszönhetően, egy háromcsatornás videón a mozgásban lévő Petőfi utcák látképét is nyomon követhetjük. Hisszük vagy nem hisszük, de Petőfiről szórakozóhelyet is neveztek el, ez pedig nem más, mint a székesfehérvári Petőfi Kultúrtanszék, amelynek életképeibe szintén bepillantást engednek a fotósok.

A kultúrfröccs után a Pest vármegyei Bag községben nem csak a fiatalok, hanem minden járókelő töltekezhet Petőfiből a település Petőfi forrásánál.

Petőfi Sándor a magyar közélet egyik meghatározó alakja volt, emellett férj és apa is, mikor örökre eltűnt a segesvári ütközet után, 1849-ben. A kiállítás készítői összehozzák a múltat a jelennel és a mai magyar társadalom, négy, sikeres, különböző területen tevékenykedő, 26 éves fiatalját kérdezik meg arról, hogy szerintük milyen nagy kérdések foglalkoztatják a mai generációt? – illetve – Ha ma élne, miről kéne verset írjon Petőfi Sándor?

A harmadik terembe érve találunk egy válogatást az országszerte fellelhető Petőfi emléktáblákból, melyek ékes bizonyítékai a Petőfi-kultusznak. A legendás költőt mindenki magáénak akarta tudni, így egyes településeken még olyan emléktábla is született, amely azt írja ,,Ebben a házban nem lakott Petőfi Sándor.”

A fotókon szereplő helyszínek között a következő falon találunk pizzériát, tűzoltóságot, de még állatorvosi rendelőt is, amelyek mind a Petőfi utcák sokszínű életének színterei. Ezután a mindennapi munka világából láthatunk életképeket, majd a veszprémi Petőfi Színház dolgozói mosolyognak ránk a kamera mögül, megidézve a költő színészethez fűződő szenvedélyét.

Petőfi Sándornak nem maradt egyenesági leszármazottja, de a kiállításon az is kiderül, hogy élnek ma is rokonai, sőt egy olyan névrokona is, aki szintén a Petőfi Sándor nevet viseli. Összesen 14 embert láthatunk a tárlaton, akit vagy a név, vagy a vérségi kötelék fűz a 200 éve született költőóriáshoz.

A negyedik teremben Petőfihez köthető emlékhelyeket fedezhetünk fel. Hirling Bálint fotóján láthatjuk azt a váci házat, ahol Petőfi az Anyám tyúkja című költeményt írta 1848 februárjában. Stiller Ákos videójában meghallgathatjuk, hogy hogyan válaszolnak a Petőfi utcákban élő honfitársaink a ,,Rabok legyünk vagy szabadok?” – kérdésfeltevésére. Továbbhaladva a vajdasági búcsújárás meghitt pillanatai, majd a lakásbelsők hozzák közelebb a 21. századi magyar társadalom jelenét, egyfajta hazaérkezés érzést kölcsönözve a tárlat végének.

A Capa Központ és a 10 vállalkozó szellemű fotós virtuális utazása olyan maradandó élményt ad, amely méltó módon állít emléket Petőfi Sándor örökségének, ugyanakkor „szubjektív fotós látlelet”-ként reflektál mai életünkre, társadalmunkra is. Kattintsuk végig és garantáltan ,,átröpülünk hosszában hazánkon!”

Rabok legyünk vagy szabadok:

Galéria

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A Fotókon a magyar valóság – A Capa Központ Petőfi utcák népe kiállítása online is elérhető bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

Megújult emlékház és Kiskunfélegyháza Petőfije

Vidra Bernadett — Sat, 30 Dec 2023 13:50:59 +0000

Vidra Bernadett | 2023. december 29.

Megújult emlékház és Kiskunfélegyháza Petőfije

Új tárlattal gazdagodott a megújult kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Emlékház. A Petőfi Félegyházája – Félegyháza Petőfije című új, állandó kiállítás megnyitó ünnepségére 2023. december 20-án került sor . Az eseményen Samu Csilla múzeumpedagógus köszöntötte az egybegyűlteket, majd Rosta Ferenc, Kiskunfélegyháza alpolgármestere mondta el gondolatait a helyi Petőfi-kultuszról. Ezután dr. Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum általános igazgató-helyettese beszélt a város és a költő kapcsolódási pontjairól, majd dr. Tarjányi József lokálpatrióta, Fekete Beatrix, a Móra Ferenc Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke, valamint Kiss Kolos, a Platán Utcai Általános Iskola ötödik osztályos tanulója emlékeztek meg Petőfi Sándor 200 évet átívelő örökségéről.

A beszédeket Mészáros Márta, a Kiskun Múzeum igazgatójának visszaemlékezése követte, aki a Petőfi Emlékház kialakításáról és az intézmény 1993-ban nyílt első Petőfi kiállításáról osztotta meg gondolatait a megjelentekkel. Az eseményt a Borvirág Táncegyüttes A helység kalapácsa című táncjátéka zárta, majd a látogatók elmerülhettek a megújult tárlatban.

Az év utolsó napján, 2023. december 31-én egy különleges tárlatjárás keretein belül lesz lehetőség megtekinteni a Petőfi Félegyházája – Félegyháza Petőfije című kiállítást a Petőfi Sándor Emlékházban.

Kiskunfélegyháza önkormányzata és a Kiskun Múzeum szeretettel hív és vár minden kedves érdeklődőt Petőfi Sándor születésének 201. évfordulója alkalmából 2023. december 31-én, vasárnap a megújult Petőfi Sándor Emlékházba, a Petőfi Sándor utca 7. szám alá.

Program:

9.30: Koszorúzás a Petőfi Sándor Emlékháznál. A vendégeket Mészáros Márta igazgató köszönti.

10.00: Rendhagyó tárlatjárás a Petőfi Félegyházája – Félegyháza Petőfije című új állandó kiállításon. Beszélgetés Petőfiről Juhász István tanár úrral, Kiskunfélegyháza díszpolgárával.

Zenés-verses előadással közreműködik: Nagy Tünde és F. Juhász Zoltán.

Fotó: Vajda Piroska

A korszerűsített, kiskunfélegyházi Petőfi Emlékházról készült korábbi írásunk itt olvasható.

Friss hírek

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

SAJTÓKÖZLEMÉNY – A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

A Megújult emlékház és Kiskunfélegyháza Petőfije bejegyzés először OKSZ-én jelent meg.

Zenés, táncos Petőfi200-as záróesemény Várpalotán

Vidra Bernadett — Thu, 16 Nov 2023 11:36:26 +0000

Vidra Bernadett | 2023. november 13.

Zenés, táncos Petőfi200-as záróesemény Várpalotán

2023. november 17-én, 17:00 órai kezdettel rendezik meg a Petőfi200-as Évad záróelőadását Várpalotán.

Az eseményre a Thury-vár rendezvénytermében várják az érdeklődőket, ahol a „Zenével írt történelem” Egyesület „Ki vagyok én?” – Rózsák a Petőfi koszorúból – Zenés-táncos inspirációk című előadással búcsúztattják a Petőfi200-as programsorozatot.

A város egész évben fontosnak tartotta, hogy ünnepélyes eseménysorozattal emlékezzen meg szabadságharcos költőnk bicentenáriumáról. A rendezvényközpontként is működő Thury-vár számos Petőfi200-as programnak adott otthont, impozáns termei pedig évek óta biztosítanak kiváló helyszínt különböző jellegű kulturális eseményeknek, miközben termei ma is őrzik a magyar végvárakra jellemző autentikus hangulatot és stílust.

Hogyan is kötődik Petőfi Sándor Várpalotához?

A költő nagy utazó volt, az akkori Magyarország csaknem egészét bejárta. Várpalotára egy időben látogatóba is gyakran járt családi okok miatt. Kevésbé köztudott tény Petőfiről, hogy átutazóban azért kereste fel az akkoriban mezővárosnak számító települést, mert István öccse itt volt mészároslegény, a Thury-vár mögötti területen, amit akkor Rejcsúrnak hívtak.

A kötődésből kiindulva Várpalota különleges módon kapcsolódik Petőfihez, így szeretnének ünnepélyes módon megemlékezni a lánglelkű költő örökségéről a zárórendezvényen is.

Az előadásra szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Egyéb kategória Archívum - OKSZ

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

Múzeumi jövőképek – amikor nemcsak a struktúrát, hanem a múzeum fogalmát is újra kell gondolni

Gondolatok az Országos Múzeumigazgatói Konferencia kapcsán

Friss hírek

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK – ORSZÁGOS MÚZEUMIGAZGATÓI KONFERENCIA

MÚZEUMI JÖVŐKÉPEK – KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA​

Friss hírek

Nagy múzeumok újra a startmezőn – avagy mi lesz veled, Közgyűjteményi Központ? – Interjú dr. Zsigmond Gáborral

Nagy múzeumok újra a startmezőn – avagy mi lesz veled, Közgyűjteményi Központ?

Interjú dr. Zsigmond Gáborral, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnök-főigazgatójával

Friss hírek

A magyar múzeumügyért – bérek, struktúra és az NKA ügye

A magyar múzeumügyért – bérek, struktúra és az NKA ügye

Az előzményekről

A közelmúltról és a jelenről

A szakanyag tematikája a következő volt:

Állásfoglalás – 2026. május 2-án

Összefogásban az erő?

Friss hírek

Megérkezett az Etnobőrönd, a magyar értékek szállítója!

Megérkezett az Etnobőrönd, a magyar értékek szállítója!

Videó

Friss hírek

„SERPA VAGY HEGYMÁSZÓ?” – MÚZEUMIGAZGATÓK KONFERENCIÁJA VISEGRÁDON – Sajtóközlemény

„SERPA VAGY HEGYMÁSZÓ?” – MÚZEUMIGAZGATÓK KONFERENCIÁJA A MUZEOLÓGIA ÉS A TUDOMÁNY JEGYÉBEN - Sajtóközlemény

Friss hírek

„Petőfi összeköt!” – Interjú Mészáros Mártával, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum igazgatónőjével

„Petőfi összeköt!” – Interjú Mészáros Mártával, a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum igazgatónőjével

Fotó: Fantoly Márton

Fotó: Fantoly Márton

Fotó: Patyi Zoltán

Galéria

Friss hírek

Fotókon a magyar valóság – A Capa Központ Petőfi utcák népe kiállítása online is elérhető

Fotókon a magyar valóság – A Capa Központ Petőfi utcák népe kiállítása online is elérhető

Rabok legyünk vagy szabadok:

Galéria

Friss hírek

Megújult emlékház és Kiskunfélegyháza Petőfije

Megújult emlékház és Kiskunfélegyháza Petőfije

Friss hírek

Zenés, táncos Petőfi200-as záróesemény Várpalotán

Zenés, táncos Petőfi200-as záróesemény Várpalotán

Friss hírek

A MÚZEUMI STRUKTÚRA- ÉS SZEMLÉLETVÁLTÁS KÉRDÉSEI A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA SZEREPE ÉS HATÁSA