Vidra Bernadett | 2024. április 13.
„Azok az emlékévek váltak igazán sikeressé, amelyek a teljes társadalmat meg tudták szólítani.”– Interjú dr. Szabó Csabával, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatójával
Milyen szerepe volt az emlékév közgyűjteményi, illetve levéltári projektjeinek tervezésében és megvalósulásában az Országos Közgyűjtemények Szövetsége szerepvállalásának, szakértői tevékenységének?
Amikor megszületett a Petőfi 200 emlékév ötlete, a Nemzeti Kulturális Alap az Országos Közgyűjtemények Szövetségét bízta meg a szakértői és koordinációs feladatok ellátásával. Az OKSZ tagintézményeinek szakmai háttere, a pályázati kiírások megfogalmazásában is kiemelt segítséget nyújtott, így azok reálisan tükrözték a kiíró szándékát. Fontos szempont volt, hogy lehetőleg ne csak a nagy közgyűjtemények tudjanak pályázni, hanem minél szélesebb körben szülessenek pályázatok. Ugyanakkor kiemelt cél volt az is, hogy a nyertes pályázatok magas színvonalon valósuljanak meg. Ehhez elengedhetetlen volt az OKSZ tagintézményeinek szakértői tevékenysége. A Magyar Nemzeti Levéltárból Németh György kollégámmal együtt mi is tagjai voltunk az OKSZ Koordináló Bizottságának, amely végigkísérte az egész folyamatot. Ha kérdések merültek fel, akkor konzultációt is szerveztünk szakértők bevonásával, akiknek itt lehetőségük nyílt a koncepciók kiegészítésére. Úgy vélem, hogy hatalmas segítséget tudtunk nyújtani ezzel a pályázóknak. Ennek eredményeképpen nagyon jó és érdekes pályamunkák születtek.
A Magyar Nemzeti Levéltár több, a Petőfi 200 Ideiglenes Kollégiuma által támogatott projektben is részt vett, kezdeményezett, irányított. Mik voltak ezek?
Ahogy említettem, kiemelt cél volt, hogy minél szélesebb körben szülessenek pályázatok, és kisebb gyűjteményeknek is legyen lehetősége támogatást nyerni. Ezt szem előtt tartva viszont azt sem lehetett figyelmen kívül hagyni, hogy a nagy közgyűjtemények, mint például a Magyar Nemzeti Levéltár rendelkeznek azzal a Petőfihez köthető forrásanyaggal, amelyek a Petőfi örökség szempontjából országos jelentőségűek. Nagyon szép helyi eredmények is születtek, de úgy gondolom, hogy országos szinten nem zárhatjuk ki a nagy közgyűjtemények szerepét sem. A pályázat kiíróival és az OKSZ vezetőségével kezdettől fogva egyetértettünk abban, hogy az emlékévben ne csak Petőfinek, hanem az egész reformkornak szenteljünk kitüntettet figyelmet. Petőfi Sándor személyével kapcsolatban nem a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjteménye az első számú referenciapont. Viszont a reformkorból rengeteg kulcsfontosságú dokumentumot őriz az intézmény.
Volt egy olyan közös projektünk az MNL Somogy Vármegyei Levéltárával közösen, amelyben korábban ismeretlen 19. századi forrásokat tettünk közzé egy virtuális kiállítás keretében. Ennek segítségével az érdeklődők képet kaptak a reformkori Somogy vármegye társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetéről. A virtuális térképen, Somogy vármegye 19. századi formája elevenedik meg több mint 300 település képviseletével. Rákattintva az egyes helységek neveire, az adott község bírájának stilizált házát találják meg a látogatók. Ezekben több terem is van, ahol minden panel értékes és változatos témájú információkat rejt. A virtuális tárlaton kiemelt helyet kaptak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idejéből származó különféle irattípusok. Ezen kívül Petőfi kortársai: Berzsenyi Dániel és Noszlopy Antal írásai is megjelennek, valamint Somogy vármegye 1843-as és 1846-os nemesi összeírásába is bepillanthatunk.
Ezen kívül elkészült egy Petőfi emlékhelyeket bemutató adatbázis dr. Tarjányi József helytörténész segítségével. A 769 rekordból álló gyűjtemény létrehozásával az volt a célunk, hogy készítsünk egy egybefüggő listát a magyarországi és külföldi Petőfihez köthető emlékhelyeknek. Ezeket felvittük georeferált térképekre, megosztottuk az egyes helyek GPS koordinátáit, illetve egyéb hozzájuk kapcsolódó érdekességeket is. Szeretnénk, ha ez egy folyamatosan bővülő gyűjtemény lenne. Reméljük, hogy ahova nem jutottunk el, akár hazai akár külföldi helyszín, az adatbázissal találkozva ezek a települések is kedvet kapnak az ő saját Petőfi-kultuszhelyük regisztrálásához.
Egy másik projektünk ötlete dr. Hermann Róbert történésszel beszélgetve született. Az volt az elképzelésünk, hogy készítünk egy interaktív keresési lehetőséget biztosító adatbázist az 1848/49-es hírek elsőszámú forrásaiból, amelyek akkoriban a falragaszok voltak. A Magyar Nemzeti Levéltár őrizetében lévő 1848/49-es dokumentumokból készült adatbázis 4953 iratot foglal magába, amelyekről mind kiemelt részletességgel tájékozódhatunk. Ezen kívül a digitalizált dokumentumok nagyfelbontású képekként is megtekinthetőek.
A megvalósult projektek közül főigazgató úr melyiket emelné ki?
A legfontosabb a Petőfi közössége című projektünk volt. Úgy gondolom, hogy ez túlmutat jelenlegi állapotán, azon a szinten, amelyen mi a mesterséges intelligenciát jelenleg alkalmazzuk az intézményben, illetve egy kicsit az összes Petőfis munkánk összefoglalását is adja. Ebben arra vállalkoztunk, hogy 200 személyt kiválasztva felépítjük Petőfi közösségi hálóját (Osztovics Szabolcs: Sors, nyiss nekem tért. Petőfi Sándor életének krónikája. Osiris, Budapest, 2022.) című szakirodalmát, egyéni és a Magyar Nemzeti Levéltár gyűjtéseit alapul véve.
Ez részben úgy valósult meg, hogy a szerzővel egyeztetve digitalizáltuk a könyvet, amely az eddigi legismertebb egybefüggő Petőfi életutat tartalmazó kiadvány. Manapság az a tapasztalat, hogy ami az online térben hozzáférhető, az sokkal több emberhez eljut. A kapcsolati háló létrehozásához a köteten kívül a MNL országos és vármegyei tagintézményei mellett a Tiszántúli Református Egyházkerület Levéltárából, a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltárából és a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltárából is közöltünk adatokat.
Tulajdonképpen létrehoztunk egy közösségi média imitációt, amihez bárki szabadon hozzá tud tenni, illetve úgy, mint a közösségi oldalakon, kedvelni is lehet a felismert iratokat, posztokat. Az adatbázishoz kapcsolódóan 200 olyan személyen keresztül vizualizáltuk Petőfi Sándor kapcsolati hálóját, akik egy baráti körben vagy rokoni kapcsolatban álltak nemzeti költőnkkel. Ezáltal az is kiderül, hogy ez a 200 személy egymással milyen kapcsolatban volt. Ezt az adatbázist a természetes emberi intelligencia segítségével készítettük, de a jövőben, arra szeretnénk fókuszálni, hogy a mesterséges intelligencia segítségével is létrehozzunk hasonlót. Ezen túl a Nemzeti Örökség Intézettel és a Petőfi Irodalmi Múzeummal készítettünk egy egyedi QR kódot minden személyhez, amelyek az egyének sírhelyeinél kerültek kihelyezésre, ahol így szintén informálódhatunk Petőfiről. A projekt keretein belül egy térképes keretrendszerben, azt is követhetővé tettük, hogy Petőfi élete folyamán hol tartózkodott éppen a Magyar Királyságban. Ezt támogatva elvégeztük a történeti Magyarország térképeinek georeferálását és vektorizálását. Terv, hogy számos további projektünk ehhez fog majd kapcsolódni.
Miként tehet hozzá a korszakról való megemlékezés Petőfi Sándor örökségének ápolásához?
Úgy gondolom, hogy elsősorban azzal, hogy Petőfi élővé válik a mai közösségeinkben. Ezért is törekedtünk arra, hogy legyenek ilyen közösségi élményt közvetítő online alkalmazásaink, amelyekkel közelebb kerülhetünk az emberekhez. Fontosnak tartom azt is, hogy ezek bővíthető adatbázisok, amelyekkel az egyes települések helyi Petőfi-kultuszának erősödéséhez is hozzájárulhatunk. Remélem, hogy ezzel motiválhatjuk a magyar közösségeket saját Petőfihez köthető emlékhelyeik adatbázisunkban való publikálására. De azt sem tartom kizártnak, hogy újabb emlékhelyek létrehozására inspiráljuk a települések helyi vezetését.
Miként értékeli a Petőfi 200 tematikus év szerepét fontosságát? Elindíthat-e új együttműködéseket, megerősíthet-e meglévőket a program? Hogy látja ebben az országos múzeumok, levéltárak, írásos források szerepét, lehetőségeit, hatását?
Rendkívül fontosnak tartom az emlékéveket. Korábban is sokszor szenteltünk egy-egy témának egy tematikus évet, de úgy gondolom, azok váltak igazán sikeressé, amelyek a teljes társadalmat meg tudták szólítani. A Petőfi200 nyertes pályázatainak sokszínűségében pont ez mutatkozik meg, hogy ez egy olyan téma, ami érdekli az embereket. Voltak ehhez hasonló emlékévek, például a Gulág emlékév, amelyek szintén fontos témákat érintettek és komoly eredmények születtek a megvalósításnál, olyanok, amelyek az egész társadalmat meg tudták szólítani. Közeleg a Mohács tematikus év is, amihez sok nemzeti érzelem kötődik. De ha úgy nézzük, hogy mi, magyarok talpra tudtunk állni, megőriztük a kultúránkat egy ilyen tragédia után, ez önmagában győztessé tesz minket, és ezek az üzenetek meg kell, hogy szólítsák a társadalom egészét. Az emlékévek fontos szerepet játszanak magyar kulturális identitásunk fenntartásában. Úgy gondolom, ezek kulcsfontosságú jelentőségű kezdeményezések, amelyekben a közgyűjtemények úgy, ahogyan most, a jövőben is szerepet fognak kapni.
Galéria
