Vidra Bernadett | 2026. 03. 30.
Az együttműködés ereje a közgyűjteményi szféra szolgálatában – Interjú Dr. Török Róberttel
Az Országos Közgyűjtemények Szövetsége meghatározó szerepet tölt be a hazai múzeumi és közgyűjteményi szféra szakmai együttműködésének erősítésében. Az elnöki tisztség betöltése nemcsak megtiszteltetés, hanem jelentős felelősség is, különösen egy olyan időszakban, amikor a kulturális intézményrendszer számos kihívással és változással szembesül. A 2026-os évben új vezető került a szervezet élére, aki eddigi szakmai tapasztalataira építve kívánja elősegíteni a közös gondolkodást és a hatékony együttműködést. Az alábbi interjúban az elnököt kérdeztük terveiről, célkitűzéseiről és a szövetség jövőjéről.
Az OKSZ elnöki pozícióját a 2026-os évben Ön tölti be. Milyen érzés egy ilyen értékteremtő szervezet élén állni?
Megtiszteltetésnek érzem, hiszen egy szakmúzeum – , a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum – vezetője még soha nem állt egy ilyen szervezet élén. Hivatalosan 2024 végén kerültem be az OKSZ elnökségébe, de előtte is aktív tagként segítettem a szövetség munkáját. Külön öröm számomra, hogy a szakma jeles képviselői is örömmel fogadtak ebben a pozícióban. Azt gondolom, hogy az OKSZ egy szövetség, így a minket érintő problémákat nekünk – a szervezet 18 tagjának – közösen kell megoldanunk, és én ezt az együttműködést szeretném elősegíteni elnökségem egy éve alatt.
Dr. Török Róbert © 2025
Milyen célkitűzései vannak az OKSZ keretein belül erre az évre?
Idén sok változás elé néz a szakma, és ezzel együtt a szövetségünk is. Az OKSZ feladata a szakmai együttműködés lehetőségének biztosítása. Ennek elősegítése érdekében áprilisban ismét megrendezzük a szokásos mátrafüredi ülésünket, ahol lehetőség lesz közös döntéseket hozni. Az Országos Múzeumigazgatói Konferencia is az OKSZ szervezésében valósul meg, ahol az idei témák a környezettudatos zöld múzeumok és a mesterséges intelligencia lesznek. Ezen kívül a szakmai projektekben is igyekszünk jelen lenni és kollégákat delegálni például Az Év Múzeuma Díj, Az Év Kiállítása Díj vagy éppen a Múzeumpedagógiai Nívódíj bizottságaiba, amelyeknél az OKSZ különdíjjal jutalmazza az érintett intézmények projektjeit. Ezekkel mind szeretnénk erősíteni a múzeumszakmát szakértői munkánkkal, valamint részvételünkkel.
Ami az OKSZ szervezetét illeti, minden problémával igyekszünk foglalkozni és megoldási javaslatokat találni, de az az igazság, hogy ezek nagy része túlnő a mi hatáskörünkön. Itt a fenntartók felelőssége nagy. Az egyéb okból bekövetkező anyagi források hiánya miatt az infrastrukturális fejlesztések elmaradnak, vagy időben későbbre tolódnak. Említhetem a bérhelyzetet is, ami szintén problémás terület, ugyanakkor jelen van a kicsi és a nagy múzeumoknál egyaránt. Ezzel együtt pedig az Országos Közgyűjtemények Szövetsége nagyon régóta próbál stratégiát létrehozni. Örömömre szolgál, hogy most legalább létrejött egy részstratégia, hogy hogyan kellene továbblépni, mert valójában a múzeumi vagy kulturális stratégiát, a fenntartónak kell ene megalkotnia, nem nekünk. Az OKSZ csak szakmailag tud alátámasztást, megerősítést és együttműködést biztosítani. Bármi történhet a kulturális vagy múzeumi területen, mi összeülünk, tanácskozunk és jó esetben tudunk segíteni akár a jogi szereplőknek, akár a politikumnak, hogy hogyan vigyük közösen tovább a magyar kultúrát. Hangsúlyozom, hogy itt nem csak a múzeumokról beszélünk, hiszen az Országos Közgyűjtemények Szövetségébe, a Magyar Nemzeti Levéltár is beletartozik, illetve az Országos Széchényi Könyvtár is, tehát a szó szoros értelmében közgyűjteményekről beszélünk, ami jelentős kultúrkincs Magyarországon, és ennek megóvása, megőrzése az, ami a legváltozatosabb feladatunk.
Vannak olyan intézmény közötti együttműködések, amelyekre lehetőség nyílik az Ön által vezetett Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és az OKSZ között?
Mindenképpen lesz erre lehetőség. A Közgyűjteményi Központ révén az OKSZ hét tagja között alapvetően megerősödött az együttműködés. Szerencsére a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum kapcsolati rendszere az utóbbi időben bővült és a szakmában tudják, hogy a mi intézményünkre lehet számítani, és szeretnénk is részt venni különböző profilú projektekben, amennyire lehetőségeink engedik.
Ön hogyan látja az OKSZ jövőjét? Mi az, amiről szeretné, hogyha elnöksége emlékezetes maradna, ha később visszatekint az OKSZ-ra, mint szakmai szervezetre?
Nem szeretnék különleges és extravagáns dolgokat véghezvinni, én a jelenben szoktam élni. Azt gondolom, ha az Országos Közgyűjtemények Szövetsége erős tud maradni, és a tagokkal együtt tudunk javaslatokat kidolgozni, és ehhez a finanszírozási oldal is megvan, akkor az OKSZ-nak véleményem szerint a jövőjét az jelenti, hogy ezt működtetjük. Azt látom a legfontosabbnak, hogy az a tevékenység, ami a jelenben megvan, az meg is maradjon, és ha lesznek nagyobb projektek – mint a Magyar Géniusz Program vagy a Petőfi 200 volt –, amelyekben az OKSZ is aktívan részt tud venni, és iránymutató dolgokat visz véghez, akkor az fontos és nagyon jó. Azt gondolom, hogy az a feladat, amit most ellát, hogy ernyőszervezetként összefogja az országos intézményeket, elengedhetetlen és hiánypótló feladat. Ezen felül ha tudunk egymásnak segíteni, akárcsak párbeszéddel, akkor ezt természetesen mindenképpen meg kell tennünk. Azt látom, hogy az együttműködés, a szakmai párbeszéd, a kommunikációs és a társszakmai szervezetekkel való közös ügyek megbeszélése jelenleg a legfontosabb az OKSZ életében. Nem kell megváltanunk a világot, de reagálnunk és reflektálnunk kell a valóságra. Feladatunk a kultúrkincs őrzése, örökségvédelem, interpretáció, tudásátadás, tudományos munka.
Milyen együttműködésre lát lehetőséget az OKSZ és a múzeumszakmai szervezetek között?
Azt látom, hogy nagyon sok azonosság van a szakmai szervezetek között, és sok az átfedés a szakemberek között is. Például van, aki itt is van és ott is van, tehát alapból azt gondolom, hogy nagyon sok olyan együttműködés van, ami közös lehet. Hogy ez pontosan milyen lesz, azt gondolom, hogy mindig a társszakmai szervezeteken is múlik. Az utóbbi időben szembetűnő volt a vidék és nagy múzeumok ellentéte, de közben azt is látjuk, hogy a problémák nagyjából ugyanazok. Sokszor volt közös dologra való együttműködés kezdeményezése, ami valamikor bejött, lásd, erre jó példa a most megvalósult közös stratégiaalkotás a Pulszky Társaság kezdeményezésére, amelyben most minden tag aktívan részt vett, én magam a téma egyik munkacsoportját vezettem.
Összefoglalva azt gondolom, hogy az a lényeg, hogy legyen tér az egyeztetésre, és meghallgassuk egymást. Nem kell minden tagnak mindig egyetérteni mindenben, nem is fogunk tudni, de fontos, hogy legyen párbeszéd közöttünk.
.
A 2025/26-os évet az Országgyűlés a Magyar Tudomány Évének nyilvánította. Történészként, főigazgatóként hogyan látja a tudomány és kultúra kapcsolatát? Milyen összekapcsolódásokra ad lehetőséget a magyar köz- és kulturális életben a jubileumi év?
Alapvetően azt láttam, hogy nagyon sok kiállítás született a témához kapcsolódóan. A Magyar Tudományos Akadémia is nagyon sok olyan dolgot közvetített vagy készített, ami felhívta erre a figyelmet. Azt is látom, hogy a korábbi évek múzeumigazgatói konferenciáin is a tudomány és a múzeum kapcsolata volt a kiemelttéma. Ennek kapcsán egyértelműen kiderült, hogy el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy egy múzeum nem tudományos intézmény. Ami nekünk mindig veszélyes, azok az áltudományok, és a mesterséges intelligenciával való áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen kapcsolat, azzal együtt, hogy szakszerűen használni kell a mesterséges intelligenciát. Én magam is, mint múzeumvezető tapasztalom, hogy bár vannak mindenféle szakok az egyetemeken, nekünk nem feltétlenül az kell, amit ott tanítanak. Ha idejön egy történész, akkor lehet, hogy megtanulta, hogy Egyiptomban milyen uralkodók voltak, de ránéz egy tárgyra de kevés tudása van azzal kapcsolatban, hogy az mikori és mire szolgált. Úgyhogy a tudományosság egy alapvetés, és ennek érvényesülésében sajnos, csökkenő tendenciát látok. Azt tudom mondani, hogy a tudományos területen dolgozókat be kell engedni a múzeumokba. Ezzel együtt viszont azt is látom, hogy egyre kevesebb ideje jut a muzeológusoknak a tudományos munkára, a nagyfokú adminisztráció miatt, pedig alapvető, hogy ők tudományos munkát végezzenek.
Említette már a Visegrádon évente megtartott Országos Múzeumigazgatói Konferenciát, hogyan látja, melyek az idei évben középpontba kerülő témák?
Az idei konferencia témája a zöld múzeumok és a mesterséges intelligencia köré fog szerveződni. Én kifejezetten szeretem, nagyon pártolom és pártfogolom az ötperces villámbemutatókat, amikor sok innovatív pozitív projektet, kiállítást, múzeumfejlesztést, stratégiát ismerhetünk meg, amelyekről korábban nem hallottunk. Nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen rendezvényen összejön az ország összes múzeumi vezetője, közgyűjteményi tagjaink is jelen vannak, és nemcsak a szakmai programokon, hanem a folyosói beszélgetéseken is folyik ilyenkor az eszmecsere. Alapvetően ez a konferencia egy remek szakmai rendezvény, amely jó hangulatban telik, és nagyon sok olyan témát, közös megbeszélést hoz elő, amelyek előremutatóak, és együttműködések jönnek létre belőlük. A múzeum önmagában is egy közösségi tér. Közösen csinálunk kiállítást, közösen kutatunk, közösségeket vonzunk be, közösségeknek csináljuk a projekteket. A zöld múzeummal és környezeti hatások témakörével elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk, a mesterséges intelligencia hatása pedig szintén megkerülhetetlen kérdéssé vált mai modern világunkban. Ha a tudomány világát nézzük, sok egyetem már meghozta a saját szabályzatát és nagyon sok pozitív előnye is van a mesterséges intelligenciának, mint ahogy lehet nagyon sok negatív is, amelyekkel kapcsolatban előbb vagy utóbb állást kell foglalnunk.
