Kelemen Dániel | 2026. 05. 29.
Merre tovább magyar múzeumok? Jön a múzeumreform?
A hazai múzeumi szféra legégetőbb problémáiról, a finanszírozási nehézségekről és a várható kultúrpolitikai változásokról beszélgettek szakértők az M5 Ez itt a kérdés című műsorában. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői – Bereczki Ibolya (Pulszky Társaság), Csapláros Andrea (Savaria Múzeum), Török Róbert (Országos Közgyűjtemények Szövetsége elnöke, Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum) és L. Simon László (író, a Nemzeti Múzeum volt főigazgatója) – egyetértettek abban, hogy a magyar múzeumügynek átfogó, ciklusokon átívelő nemzeti stratégiára és sürgős strukturális reformokra van szüksége.
Diplomások a periférián. Kritikus bérhelyzet és elvándorlás
A beszélgetés legfeszültebb pontja egyértelműen a múzeumi dolgozók anyagi megbecsülése volt. Bereczki Ibolya a Pulszky Társaság friss felmérésére hivatkozva rámutatott: az elmúlt másfél évtizedben olyan szinten nyílt ki az olló az értelmiségi pályákon, hogy a múzeumi dolgozók bére mára drasztikusan lemaradt a pedagógusok vagy éppen az egészségügyi szakdolgozók mögött.
A helyzetet tovább fokozza, hogy miközben a múzeumokban az elmúlt tizenöt évben elképesztő módszertani és digitális innováció zajlott le, a munkafeltételek és a fizetések ezt egyáltalán nem követték. Csapláros Andrea, a szombathelyi Savaria Múzeum igazgatója megerősítette: a nyugati határszélen a fluktuáció óriási. Sokan csak a szakma iránti tiszta szerelemből maradnak a pályán, de a fiatal generációt ilyen feltételekkel szinte lehetetlen megtartani – pláne úgy, hogy az egyetemi képzésből kikerülve még évekig kell őket a gyakorlati múzeumi munkára tanítani.
[Ez itt a kérdés – M5 műsora]
© https://www.mediaklikk.hu/m5/ 2026
Modern tárlatok omladozó falak között. Finanszírozási anomáliák: nem kötelező feladat a múzeumfenntartás
A bérkérdés mellett az infrastruktúra hiányosságai is fojtogatják az intézményeket. Török Róbert rávilágított egy régóta szőnyeg alá söpört problémára: a raktárhiányra. Bár a gyűjtemények az elmúlt években látványosan gyarapodtak, a műtárgyak szakszerű és biztonságos tárolására egyszerűen nincs elegendő és megfelelő minőségű hely.
A helyzetet bonyolítja, hogy a vidéki és megyei múzeumok többsége régi műemléképületekben működik. Ezek fenntartása, fűtése és állagmegóvása csillagászati összegeket emészt fel, amit a fenntartó önkormányzatok gyakran képtelenek kigazdálkodni. Ráadásul a jelenlegi jogszabályok szerint – a könyvtárakkal ellentétben – a múzeumok fenntartása a városok számára nem kötelező, hanem önként vállalt feladat. Ez pedig teljesen egyenetlen gyakorlatot szül: míg egyes megyei jogú városok erejükön felül támogatják a kultúrát, mások egyetlen forint pluszt sem tesznek hozzá az állami normatívához.
– fogalmazott kendőzetlen őszinteséggel L. Simon László.
„Vannak önkormányzatok, amelyek szabályosan magukra hagyják a múzeumokat, és azt mondják: oldd meg az állami támogatásból és a saját bevételeidből”
Sári Zsolt a tűzvonalban: Óriási lehetőség és politikai kockázat?
A műsorban komoly visszhangot kapott a kultúrpolitikai változás: Sári Zsolt, az ICOM Magyarország elnökének kulturális államtitkári kinevezése. A szakértők szerint óriási lehetőség, hogy végre egy tősgyökeres szakmabeli, több, mint két évtizedes múzeumi múlttal rendelkező vezető kerül a tárca élére, és az is üdvözlendő, hogy a muzeológia és az örökségvédelem (a régészettel együtt) újra egy kézbe kerül.
Simon László ugyanakkor óvatosságra intett. Úgy vélte, a tiszta szakmai elvárások és a kőkemény politikai-gazdasági realitások ütközése komoly belső töréseket hozhat az új államtitkár számára is. Szerinte a szakmának is szembe kell néznie a saját felelősségével, és az az arisztokratikus megközelítés, miszerint „a politika csak adjon pénzt, de semmibe ne szóljon bele”, a modern világban működésképtelen. A látogatószámok és a bevételek növelése igenis valós elvárás a fenntartók részéről.
Merre van kiút? Osztrák minta és a kulturális TAO. Alternatív javaslatok a jövőre nézve
A beszélgetés zárásaként a résztvevők alternatív gazdasági megoldásokat is felvázoltak:
- Gazdasági társasági forma: Osztrák mintára (amire itthon Gyula városa már pozitív példa) a múzeumokat érdemes lenne rugalmasabb vállalkozási formába terelni. Ez jogilag garantálná, hogy a múzeumok saját bevételeit ne vonhassa el a fenntartó, így az intézmények érdekeltté válnának a profit termelésében.
- A kulturális TAO kiterjesztése: A szakma egyöntetűen támogatná a kulturális TAO-rendszer esetleges visszavezetését, de azzal a feltétellel, hogy a milliárdos céges támogatásokból ezúttal ne csak a színházak, hanem a közgyűjtemények és a kutatómunkát végző múzeumok is részesülhessenek.
A tanulság egyértelmű: a magyar múzeumok tele vannak kreatív energiával és tenni akarással, de stabil állami háttérország és egy politikai ciklusokon átívelő, világos nemzeti stratégia nélkül a rendszer hosszú távon fenntarthatatlan.
